Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
tűnt, hogy Bethlen célja az ország oszmán uralom alá vetése, erejét pedig csak a Porta támogatásának köszönhette.51 Emellett mindig figyelt a magyar rendek Bethlennel kapcsolatos attitűdjére, amely a lelkes támogatástól a határozott elutasításig terjedő skálán mozgott.52 A másik fontos témakört — részben persze az előbbivel szoros összefüggésben — a török veszély jelentette. Caraffa részletesen tudósított a Habsburg—oszmán diplomácia fordulatairól, közölte a budai, belgrádi, szófiai és isztambub híreket, beszámolt az aktuális béketárgyalások fejleményeiről, a határvidéki konfliktusokról, a török csapatmozgásokról, a perzsiai front eseményeiről. Rendszeresen tájékoztatott a Bécsben megfordult követségekről, köztük az erdélyi és a török küldöttek tárgyalásairól is. A magyar politikai élet képviselői közül szoros kapcsolatban állt Pázmány Péterrel és Esterházy Miklóssal, többször írt a velük való tárgyalásairól, továbbította a tőlük származó híreket. Az udvari tudósítások között gyakran közölt a magyar arisztokráciával kapcsolatos információkat, különösen a halálesetekről. Részletesen beszámolt a diétákról, miként azt a jelen tanulmány is bizonyítja. Az 1625. évi királykoronázó soproni országgyűlésnek még nagyobb jelentőséget tulajdonított, mint az előzőnek, és hosszan írt róla fentebb említett 1628. évi összefoglaló jelentésében.53 A Propaganda Kongregáció alapítása ismét felértékelte a pápai követek szerepét az egyházreform helyi megvalósításában, és a missziós területekkel való kapcsolattartásban is döntő változásokat eredményezett. A kongregáció bíborosai (létszámuknak megfelelően) az akkor ismert világot 13 részre osztották fel, minden rész egy-egy nuncius joghatósága alá került. Feladatkörük igen széles volt, kiterjedt a missziós főhatóság és a hitterjesztők közötti ösz- szeköttetés egészének biztosítására, és a nunciusok egyházi joghatósággal is rendelkeztek a rájuk bízott missziós területeken. A kongregáció helyi képviCarlo Caraffa bécsi nunáus a% 1622. évi soproni országgyűlésen guida di questa tragedia.” Ugyanazon jelentésében viszont alább már arról értekezik, hogy az általános udvari vélekedés szerint Bethlen Magyarországot török uralom alá kívánja adni. BAV Barb. Lat. cod. 6935. föl. 17r-18v., idézet: föl. 17rv. Bethlen és a jezsuiták viszonyát önálló tanulmányban kívánom feldolgozni. Az eddigi irodalomból lásd: Bitskey István'. Bethlen, Pázmány és a Káldi-biblia. In: Uő: Eszmék, művek, hagyományok. (Tanulmányok a magyar reneszánsz és barokk irodalomról). Debrecen, 1996. (Csokonai Könyvtár. Bibliotheca Studiorum Litterariorum 7.) 195—203. 51 A számos ilyen értelmű megállapítás közül csak egyetlen példa: BAV Barb. Lat. cod. 6934. föl. 29r-30v. 52 Erre újabban részletesen Páljfy Gé%a: A Bethlen-kutatás egy alig vizsgált kérdéséről: a magyar királysági rendek és az erdélyi fejedelem (1619—1622). In: Bethlen Gábor képmása. Szerk.: Papp Klára—Balogh Judit. Debrecen 2013. (Speculum Históriáé Debreceniense 15.) 139-158. 53 Müller, J. G.\ Carlo Caraffa i. m. 270—286. 141
