Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)

Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában

nuncius ugyanis küldetése végén egy majd ezeroldalas jelentésben37 számolt be a birodalom vallási-politikai viszonyairól és saját tevékenységéről, amely annyira hasonlít a velencei követek finálrelációira, hogy egy párizsi anonim másolatát a katalógus tévedésből velencei követjelentésnek gondolta.38 A négy fejezetből álló mű elsősorban a császári udvarral, a császár személyével, a birodalom alkotmányos berendezkedésével és helyzetével, illetve az elmúlt évtized történéseivel foglalkozik, de természetesen ír a Habsburg Monarchia többi részéről, így Csehországról és Magyarországról is.

Caraffa „finálrelációjának” forrásait a több ezer általa küldött dispacdo mellett működésének első két esztendeje alatt összeállított nagy beszámolói jelentik: XV. Gergely pontifikátusa idejéből nyolc terjedelmes értekezését ismerjük, amelyek a császári udvart, a birodalom és Csehország politikai és vallási helyzetét mutatják be.39 Az 1628. évi összefoglaló jelentés számos másolatban maradt fenn a vatikáni és az európai gyűjteményekben, ami a politika és a diplomácia világában való széles körű ismertségét, hatását bizonyítja.40 Ugyancsak ez a nagy mű szolgált alapul a Német-római Birodalomról a

Carlo Caraffa bécsi nuncius 1622. évi soproni országgyűlésen

280. Két évtizeddel később Anton Pieper tanulmánya hívta fel a figyelmet a kéziratos hagyomány és a források feltárásának fontosságára, a szerzői célkitűzés és eljárás vizsgálatára, illetve a Müller kiadásából teljesen hiányzó filológiai megközelítés megkerülhetetlen- ségére, amelynek bizonyítékaként terjedelmes hibalistát is mellékelt: Anton Pieper. Die Relationen des Nuntius Carafa über die Zeit seiner Wiener Nuntiatur (1621—1628). Historisches Jahrbuch 2. (1881) 388—415., a javítások: 411-415.

37 Ténylegesen nem viszahívása után, hanem mintegy fél esztendővel azelőtt állította össze a jelentést, vagyis szigoúan formai szempontból nem minősül finálrelációnak, inkább egy nagy terjedelmű memorandumnak addigi működéséről. Braun, G.: L’Impero i. m. 151.

38 Antonio Marsand. I manoscritti italiani della Regia Biblioteca Parigiana I. Paris, 1835. 369- 370. Vö.: Guido Braun-. Kaiserhof, Kaiser und Reich in der „Relazione” des Nuntius Carlo Caraffa (1628). In: Kaiserhof-Papsthof i. m. 77—104., 87. 76. j.

39 Ezek jelentőségére már Pieper is felhívta a figyelmet: Pieper, A.-. Die Relationen i. m. 396- 402. Felsorolásuk: Braun, G.\ Kaiserhof i. m. 85. A bécsi udvarról 1621. október 3-án Rómába küldött jelentését közzétette: Péter Tusor. Bericht der päpstlichen Diplomatie über den Wiener Hof (Herbst 1621). In: Die weltliche und kirchliche Elite aus dem Königreich Böhmen und Königreich Ungarn am Wiener Kaiserhof im 16.—17. Jahrhundert. Hrsg.: Anna Fundárková—István Fazekas (et alii). Wien, 2013. (Publikationen der Ungarischen Geschichtsforschung in Wien VIII.) 77—102., ill. ugyanez magyar bevezetővel Uő: Carlo Caraffa pápai nuncius első relációja a bécsi udvarról. Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) 20. (2013) 305-340.

40 Guido Braun eddig 13 vatikáni és 8 európai (római, torinói, londoni, párizsi, bécsi) kéziratot tárt fel, nagy részük az eddigi kutatás számára teljességgel ismeretlen volt. A fentiek miatt Braun felhívja a figyelmet a kritikai kiadás szükségességére, amely többek között lehetővé tenné Caraffa forráskezelésének és (történetírói módszerének rekonstruálását, meghatározva a pontos kapcsolatot a dispacá, a nagy jelentések, az 1628. évi finálreláció, illetve az alább idézett latin nyelvű kötet között. Braun, G.\ Kaiserhof i. m. 80—84.

137