Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
Molnár Antal ráadásul a nuncius koncepciójának helyességét igazolták.33 Caraffa és a cseh főpapok olyan gyors és látványos sikereket értek el Csehországban, hogy a Propaganda Fide Kongregáció dtkára, Francesco Ingok az apostoli időkhöz hasonlította a munkájukat.34 Caraffa tevékenységének római elismerését mutatja, hogy azon kevés pápai követ közé tartozott, akit 1623 után VIII. Orbán is megtartott hivatalában. A Barberini pápa idején a császári és a pápai udvar közötti növekvő feszültségeket azonban már nem mindig tudta elsimítani, és különösen a mantovai örökösödés kérdésében tanúsított magatartása (a francia-pápai jelölt túlságosan nyílt támogatása a Szentszék által preferált háttérdiplomácia helyett) vonta magára az Államtitkárság neheztelését. Visz- szahívásának és ezzel együtt karrierje végének hátterében valószínűleg mégsem ezek a feszültségek, hanem a jezsuitákkal, elsősorban Guillaume Lamor- main császári gyóntatóval való konfliktusai állhatták. Ugyancsak a jezsuiták ellenállása miatt maradhatott el bíborosi kinevezése, amelyre pedig a császár többször is ajánlotta. Végül 1628 szeptemberében hagyta el Bécset, a következő évben visszatért püspökségébe, ahol jelentős építkezések fűződnek a nevéhez. 1644-ben hunyt el az Aversa melletti San Marcóban, püspöki székesegyházában temették el.35 A német történetírás immár több mint másfél évszázada kiemelten kezeli Caraffa személyét, hiszen az ő nevéhez fűződik a 17. század elejéről származó talán legfontosabb beszámoló a Német-római Birodalom helyzetéről.36 A 33 Alessandro Catalano-, La politica della curia romana in Boemia dalla strategia del nunzio Carlo Caraffa a quella del cappuccino Valeriano Magni. In: Kaiserhof—Papsthof (16.-18. Jahrhundert). Hrsg.: Richard Bösel—Grete Klingenstein—Alexander Koller. Wien, 2006. (Publikationen des Historischen Instituts beim Österreichischen Kulturforum in Rom. Abhandlungen 12.) 105—121. A csehországi rekatolizációban kulcsszerepet játszó két bíborosról modern biográfiák is a rendelkezésünkre állnak: Alessandro Catalano-, La Boemia e la riconquista delle coscienze: Ernst Adalbert von Harrach e la Controriforma in Europa centrale (1620-1667). Roma, 2005. (Temi e Testi 55.); Tomas Parma-, Frantisek kardinál Dietrichstein a jeho vztahy k Rimské Kurii. Prostfedky a metody politické komunikace ve sluzbách moravské cirkve. Brno, 2011. (Kniznice Matice Moravské 36.). 34 Francesco Ingoli-, Relazione delle Quattro Parti del Mondo. A cura di Fabio Tosi. Roma, 1999. 37. 35 Fut-^j GCarafa i. m. 512. 36 A jelentést 1860-ban adta ki Joseph Godehard Müller egy hildesheimi kézirat alapján, egy bécsi és egy Leopold von Ranke tulajdonában levő változat felhasználásával: Joseph Godehard Müller. Carlo Caraffa, vescovo d’Aversa. Relazione dello stato dell’Impero e della Germania, fatta dopo il ritorno della sua nuntiatura appresso l’imperatore 1628. Archiv für Kunde Österreichischer Geschichts-Quellen 23. (1860) 101—449. Szintén 1860-ban jelent meg Müller kiadásától függedenül egy német részfordítás: Friedrich von Harter. Friedensbestrebungen Kaiser Ferdinands II. Nebst des apostolischen Nuntius Carl Caraffa Bericht über Ferdinand’s Lebensweise, Familie, Hof, Räthe und Politik. Wien, 1860. 212— 136
