Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
Molnár Antal dított és a katolikus egyház számára korábban teljesen elveszettnek gondolt ország rekatoüzálását tekintette elsőrendű egyházi jellegű feladatának, mindenekelőtt egy prágai székhelyű katolikus egyetem alapításával, a plébániahálózat helyreállításával, cseh nyelvű katekizmusok és vallásos könyvek kiadásával, a jezsuiták misszióival, a főpapok egyházlátogatásaival, a kolostorok fegyelmének helyreállításával és különösen a papképzés újjászervezésével.24 A birodalmi, ausztriai és csehországi feladatok mellett a követutasítás a Habsburg Monarchia frontországának számító Magyarországgal csak érintőlegesen, néhány konkrét kérdéssel kapcsolatban foglalkozott, világosan érzékeltetve, hogy a Magyar Királyság a Szentszék látókörében teljesen perifériális helyet foglalt el, az itteni problémák leginkább a nagyobb súlyúnak tekintett birodalmi és csehországi feladatok megoldását akadályozták.25 Ennek okára az instrukciót összeállító államtitkár, Giovanni Battista Agucchia is utal: az összes Habsburg tartomány közül Magyarország helyzete a legrosz- szabb, hiszen itt — mint írta - a lázadás, az eretnekség és a mohamedán zsarnokság a katolikus hit, sőt az emberi érzés maradékait is kiirtotta.26 A pápai diplomácia legfőbb gondját Bethlen Gábor kiszámíthatatlan és ellenséges magatartása jelentette, akiről — némi szónoki túlzással — azt sem tudták eldönteni, van-e bármilyen hite vagy vallása, és ravaszságon, csaláson és gőgös zsarnokságon kívül lakozik-e más benne.27 A követutasítás Bethlennek tulajdonította a császár elleni lázadás megindulását: mivel tárgyalásokkal nem lehet vele eredményre jutni, ezért csak a fegyverekben bízhattak. A nuncius feladata ezért az volt, hogy minden módon igyekezzék az erdélyi fejedelemben csalódott magyarokat visszavezetni az uralkodó hűségére. Caraffának egyértelműen a Bethlen elleni háborúra kellett ösztönöznie a császárt, lehető24 Különösen: ]aitner, K.\ Die Hauptinstruktionen Gregors XV. i. m. IL 620—624. A Propaganda Fide Kongregáció és Caraffa nuncius közötti, a csehországi rekatolizációja vonatkozó levélváltás legkorábbi dokumentumait közzétette: Ignatius Kollmann: Acta Sacrae Con- gregationis de Propaganda Fide res gestas Bohémicas illustrantia I. 1622—1626. Pars I—II. 1622-1624. Pragae, 1923-1954. 25 Ezekre újabban vö. Thomas Brockmann-. Dynastie, Kaiseramt und Konfession. Politik und Ordnungsvorstellungen Ferdinands II. im Dreißigjährigen Krieg. (Quehen und Forschungen aus dem Gebiet der Geschichte. Neue Folge 25.) Paderborn 2011. passim. Itt mondok köszönetét Pálffy Gézának, aki erre a munkára felhívta a figyelmemet. 26 „Mi rimane a dire alcuna cosa d’Ungheria, provincia forse peggiormente ridotta di quante da quel lato ne siano, poiché la ribellione e Theresia e la maumetana tirannide fanno a gara per isveEerne queUe poche reliquie della rehgione cattohca, anzi dell’humanità e fede che ne’ petti humani erano rimaste.” ]aitner, K.: Die Hauptinstruktionen Gregors XV. i. m. II. 624. 27 „E chi vuole sperare da Bethlem Gabor che non si sa, se habbia fede o rehgione alcuna o se in lui regni altro che astutia e frode e superba tirannide?” Uo. 134
