Egy új együttműködés kezdete; Az 1622. évi soproni koronázó országgyűlés - Annales Archivi Soproniensis 1. (Sopron-Budapest, 2014)
Diplomácia-kommunikáció - Molnár Antal: Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen. A szentszéki diplomácia és Magyarország a harmincéves háború első időszakában
szisztematikus kigyűjtése gyakorlatilag a kontextusukból szakítja ki a nuncius által közölt információk egy részét, különösen amennyiben pápaság- és egyháztörténeti szempontból vizsgáljuk a kérdést. A kutatás jelenlegi stádiumában tehát a nunciusi jelentések magyar részről történő feldolgozását meglátásom szerint leginkább a pápai diplomáciának az egyes eseményekkel, témakörökkel, problémákkal kapcsolatos információinak és állásfoglalásának feldolgozásával érdemes újra megkezdeni, folyamatosan figyelve a római és nemzetközi politikai és egyházi kontextusra. Erre kíván szerény példát nyújtani a jelen dolgozat is. Carlo Caraffa bécsi nuncius az 1622. évi soproni országgyűlésen Egy nagyformátumú diplomata a császári udvarban: Carlo Caraffa aversai püspök A 17. század folyamán a császári udvarban 21 pápai nuncius teljesített szolgálatot,14 akik tájékozódásuk igényén és horizontján túl általában a politikaikatonai helyzet változásainak függvényében mutattak élénkebb vagy csekélyebb érdeklődést Magyarország iránt. A század pápai követei közül a hazai történeti kutatás (és ebben az esetben talán nem túlzás, a történeti köztudat) Francesco Buonvisit tartja a legnagyobb formátumú pápai diplomatának, akinek XI. Ince szolgálatában igen komoly érdemei voltak a Szent Liga ösz- szekovácsolásában és ennek következményeként Buda és Magyarország jelentős részének török alóli felszabadításában.15 Mellette azonban több nuncius is kiemelt érdeklődést tanúsított a Közép-Európa számára politikai, katonai és gazdasági szempontból egyaránt fontos Magyar Királyság iránt, jelen14 Filippo Spinelli (1598—1603), Giovanni Stefano Ferreri (1604—1607), Antonio Caetani (1607—1610), Giovanni Battista Saivago (1610—1612), Placido de Marra (1612—1616), Vitaliano Visconti Borromeo (1616-1617), Ascanio Gesualdo (1617—1621), id. Carlo Caraffa (1621—1628), Giovanni Battista Pallotto (1628—1630), Ciriaco Rocci (1630—1634), Mala- testa Baglioni (1634—1639), Gaspare Mattéi (1639-1644), Camillo Melzi (1644—1652), Scipione Pannochieschi d’Elce (1652—1658), ifj. Carlo Caraffa (1658—1664), Giulio Spinola (1665—1667), Antonio Pignatelli (1668—1671), Mario Alberizzi (1671—1675), Francesco Buonvisi (1675—1689), Sebastiano Antonio Tanara (1692—1696), Andrea Santacroce (1696—1700). A bécsi nunciusok archontológiája és életrajza: Donato Squicàarìnv. Nunzi apostolici a Vienna. Città Del Vaticano, 1998. 15 Újabban: Gaetano Vlatania: Il lucchese Francesco Buonvisi, nunzio a Vienna, e l’impresa di Buda attraverso gli archivi della Santa Sede. In: Gli archivi della Santa Sede e il Regno d’Ungheria (sec. 15-20.) Studi in memóriám del professor Lajos Pásztor archivista ungherese dell’Archivio Segreto Vaticano. A cura di Gaetano Platania—Matteo Sanfìlippo—Péter Tusor. Bp.-Roma, 2008. (Bibliotheca históriáé ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petto Pázmány nuncupatae. Series I. Collectanea Vaticana Hungáriáé. Classis I. voi. 4.) 143-174. 131
