Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - merényi gyula öröksége

sok alvás — majd a föld alatt, ha az utolsó fél liter vért kiköptem, ráborulva egy piszkos és hideg kávéházi asztalra ... Én megtettem a magamét, a többi nem érdekel. (Levél, 1923. XII. 27.) Rettenetes ezeket a sorokat ma, a teljesülés nélküli halál napján olvasni. Sírni kell, sírni, mert a fülemben muzsikál régi félelme: „Beteljesülés, én halálom": Aki a csúcsra érkezik, megáll, S aki megállott, az halott. A pompázó, dús kerevetek Ravatalok,, ravatalok. „Én megtettem a magamét": nemsokára szanatóriumba kerül (Tátraszéplak, majd Prága mellett: Sanops-szanatórium), egy teljes évig fekszik halálos betegen, egy fél évig állandó 39 fokos lázzal — 12-én kapom utolsó üzenetét, „csak kitartás, most nagyon rosszul megy nekem, ha jobban leszek, részletesen írok". Öt nappal később — halott. Közben A csóktalanok útjára indult. A pesti tinglitangli automatikusan visszadobja a véresen igaz és forradalmi drámát. Merényi lefordítja németre: beadja a prágai német színházhoz. A dramaturg, Demetz (az egyetlen dramaturg, aki megértette a dráma igazi mivoltát), a legszebb írásbeli ajánlással küldi tovább az igazgatóságnak. De felröhög a pénz, a közönség, az üzlet, a félelem. Krammer, az igazgató, megijed: elfogadja, ha a harmadik felvonás nyárspolgári vacakká változik. Csak semmi lövöldözés, semmi forradalom. Csak ne az igazságot! Merényi — faképnél hagyja. És leszalad Pestre. Mégis — Pestre. Az eredmény: Én mindig azt hittem, hogy az író kötelessége csak az, hogy írjon, a darabok elhelyezése a színházak és a társadalom kötelessége ... A tragikus az, hogy az embereknek nem kell dráma, problémák., célkitűzések ... Mondhatom, nagyon meghasonlottam az irodalommal. Ha nem kell senkinek, minek — megírni? Megalkotni megalkotom magamnak — erre, csak erre vonatkozik a categoricus imperativus — de minek megírni? Egy év múlva aztán a Nemzeti Színház elfogadja a darabot, „ha" ... A régi játék. Nyárspolgárivá, semmivé, vizenyőssé nyomorítani a harmadik felvonást! Megdöbbentett a dolog, mert itt kívül élve nem is tudja az ember, hogy micsoda béklyó, szordínó van a magyarországi iro-