Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - merényi gyula öröksége
merényi gyula öröksége Halál. Äldori Károly után a második. Két év. Két tavasz. Most a friss halál. Olvasom: a szegény szlovenszkói irodalom sorvadó fájának koronájáról letörött egy nemes ág: Merényi Gyula. És el kell hinni. Mindenütt olvasom. Pedig sírni kéne, sírni: olyan rettenetes, olyan nagyon-nagyon igaz ez a halál, mert másképp nem lehetett. Mert — elvégeztetett régen. A mészárszéken kezdődött. Talán a Kárpátokban, talán Volhiniában, talán az Ikvánál. Halálmészáros rányomta bélyegét. Abban az időben állatcsordák vonultak az ember földjén, állatként bélyegezte az embert: a hatalom, törvény, gazság és embertelenség, a halál. A csordák később szétszaladtak: emberibb gúnyát kapkodni magukra. De a bélyeg megmaradt. De a bélyeg átnyilallt a bőrön, húson, véren a mélybe, és ott megpihent. És szépséget hazudott, szépséget muzsikált: halált. És vágyat fakasztott; csalfán: csókot, csalfán: életet, hitet, akaratot. Dalolt a csönd, dalolt a zaj, dalolt a vér, dalolt a szív. Életet, halált, csókot és keresztet, múltat és jövőt, titkot behunyt szemmel: Rosa mystica. És újra dalolt a halál, nótázott az ember a Halál alléjában, a halál árnyékában a költő. A keserű és nevető embersorok azonban kihúzzák a fekete nyugalom fasorából, ki a nagy országútra vacogó, marakodó emberek közé, és a költő leírta a durva prózai címet: Korona és dollár. Dráma. De a költő költő maradt. Az akarat akarat maradt, és nem futotta ki formáját. Utána hosszú, nagy csönd, és most a halál sikolya. Pont. Ember a föld alatt. Test a föld alatt. Emberek, napok, mások, újak szaladnak tovább. Valahol egy sír. Élet a föld alatt. Gyilkosság ... Olvasom: „Közvetlenül a halála előtt egy drámán dolgozott, melyet Pesten már el is fogadtak előadásra, már csak az utolsó tollvonások hiányoztak — és a dráma mégsem lesz befejezve." Élet a föld alatt. .. Előveszem a fiókból az örökséget. Nézem, forgatom a lapokat, és szeretném továbbadni a hangot, a sikolyt, az életet, az árván fagyoskodó eredményt. Merényi Gyula két teljes (és befejezett) darabot hagyott hátra. A gyönyör (kollektívdráma 2 felvonásban, prológgal) és
