Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - ady és szent-ivány

1 don — mégis jövőt, mégis célt, mégis akaratot, magyar ugaron új szót, új életet: embert. Szinte hihetetlennek hangzik, hogy egy szlovenszkói ma­gyar párt vezérembere már eljutott volna ide. És mert eljutott idáig: az ember egy icikét-picikét fel mer lélegze­ni. Csak aztán váltsa is fel tetté a kimondott szót! Csak aztán kövessék a vezért a hadnagyok és csatlósok! Csak aztán ne legyen baj emiatt, palotaforradalom, hűtlenség. Csak aztán el ne rikkantsa magát valaki: árulás. Addig is: legyen ez példa azoknak, akik egy úton halad­nak Szent-Iványval, és akiknek Ady még mindig: ... ó, utá­lat beszélni, ismételni és hallgatni újra és újra a köpködé­seket... Próbáljanak gondolkodni: hogy mit is jelent valójában ez az egymásra találás, ez az egymáshoz kerülés: Ady és Szent-Ivány. Akik meglátták és észrevették, azok már ki is mondták az ítéletet. így: „Jólesik tudni, hogy vezetőink között önálló és szókimondó férfiak vannak. Adyt nem teszi már nagyob­bá és nem emeli följebb az elismerés, de Szent-Iványt igen. És ha Szent-Ivány a magyar faj, a magyar nép képvise­lője, újra és újra ismétlődik és igazolódik Ady létezésének magyar igazsága: önnönmagát becsüli, értékeli és ékesíti a magyarság — ha végre lassan rátalál, meglátja és elfo­gadja az ajándékot, ha büszkén vállalja és életté harsogja minden magyar bűn és erény emberi jövőeredőjét, a kinyi­latkoztatás keserű és mégis örök szépségű igazságát: Ady Endrét. (KÁRPÁTI HÍRADÓ, Munkács, 1925} 91

Next

/
Thumbnails
Contents