Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - a mayerlingi tragédia- komédiája

pornográfia le h e f. Mert — Öncél. Mert mágnese az üzletes, aprópénzre felváltható izgalom. Még csak az sem kell, hogy rikítóan tomboljon benne a szexus; még ha ügyetlenül, darabosan is van elszórva, akkor is pornográfia, mert nem egyensúlyozza, nem igazolja sem emberi, sem művészi akarat. A norvég Hans Jäger önéletrajzi regényében, a Beteg szerelemben a szexualitás három köteten át monoton folytonossággal ismétlődik, és mégsem pornográfia, mert művészetté, emberi dokumentummá avatja fanatikus nyíltsága és a vallomás szentsége. Ch. L. Philippe: Bubu)e az utcalányok és selyemfiúk csöppet sem erkölcsös alakjait rajzolja, és nem pornográfia, mert evangéliumi nemességű részvétes szenvedéssimogatás. A mayerlingi titok ellenben — miért az álszenteskedés? — kizárólag a közönség izgaloméhségére utazik: „A közönség tízezrei olyan mohó kíváncsisággal és türelmetlen falánksággal olvasták, falták, hogy .. stb. íme: a ponyva csalhatatlan szimptómái... Ma már nem „értéktelen betyárkrónikák rímekbe szedett versei", de a főúri világ, az uralkodóházak titkainak jó üzletű feltárása a ponyva, melynek mai modern neve: szenzacionalizmus. Szenzacionalizmus, mely az irodalomnak éppúgy ártó kórja, mint a Courths-Mahlerek egyszeregy szentimentalizmusa. Mind a kettő üres, paprikás vagy citromos limonádé: a közönség felületvágyára borított — ponyva. A mayerlingi regényt az irodalom nevében sózták a közönségre. Ha ez a „regény" irodalom, akkor a kocsmáros ugyanolyan joggal mondhatja magáról, én vagyok a — kultúra! Hogy mindezek ellenére ezzel a „regénnyel" foglalkozni kellett, annak más, szomorúbb oka van. 2. A szlovenszkói magyar irodalom. Valami, ami öt év után kezd kontúrokat kapni. Nem lokális jellegű, de meszszire tűzött céllal a magyar toll értékét a testvérember, a jövős irodalom felé akarja irányítani. Folyóirat nélkül, primitív kezdettel napilapok hasábjai közé tördeli hangját. Hogy így sután félmunkáját elvégezhesse: szüksége van a napilapok döntő és fenntartás nélküli támogatására. A szlovenszkói magyar sajtó legfőbb, missziós kötelessége: ennek az irodalomnak az életre segítése, a közönség nevelése, magasabb értékek befogadására való előkészítése. De minden fordítva történik. Épp a sajtó az, mely a közönség felületízléséhez leereszkedve melegágyat biztosít az írói viszketegségben szenvedők dilettantizmusának, avult, vizenyős gyepfejűségnek és az izgató közönségfogó ponyvának. Ebben az antimissziós törtetésben a Kassai Ojságé az első-