Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

I SZOMORÚ SZEMMEL (1920-1924) - téi úton- még egyszer

nyarodó felé néz. A garabonciás köpenye láthatatlan vonulással szegélyezi, söpri az utat. Hangtalan erőlködéssel feszül meg a mozgás a földön, a fákon, a föld alatt. Csak az embernek könnyű. Valaki elment előtte: utat vágott. Járt az úton. Másképp. Téli úton szintén ember. Megállás nélkül. A tél és nyár egyformaságával. Most már nagyon könnyű minden. Csak a kanyarodóhoz kell elérni, sokszoros, örökös vándorlásra társulni, nekiindulni. Tél, tavasz, nyár, ősz ... Egyformán. Nehezen. Téli úton — soha többé ... (PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP, 1924]