Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
I SZOMORÚ SZEMMEL (1920-1924) - hírfejek
Csuhás és Rombach utcai tojáskereskedő: csak azok mondják ezt, akiket a meg nem értés, a megrögzött rosszakarat és gyávaság vezet. Csak azok, akik — profilt: gyerekesen, könnyen gúnyolható külsőséget keresnek. A vásári kikiáltók mindenütt egyformák. A profilnézők hangja közös tükörből rikoltozza a gúny kottáit: a gyűlölet mély iszapű embertelenségéből... Az ötperces kortársak és váltakozó tévedések hangzavarában — egyedül, védelem nélkül, árván áll az ember. A gúnyolt ember. Az egész ember. Egyformán: a csuhás és a Rombach utcai tojáskereskedő. Egyformán. Furcsán összesodródva: a — testvérek. Az egyforma emberek. panoráma: kis kerek ablakok körben a fal mentén, és az üvegen túl: emberek, házak, hegyek. Egy hatost kellett fizetni, kaptál egy cédulát, és mire befejezted világ körüli utadat, még kezedbe is nyomtak egy ezüstszínre mázolt üvegvázát tarka rózsákkal, de igen kis lyukkal. Ma egy komédiás csigabigakocsi jött községünkbe. Az emberek azt mondták: panoráma. Ott állt a kocsma előtt, és én az úton vártam, hogy sátrat üssenek, hogy megint meglássam a kis kerek ablakot, mert kíváncsi voltam, mi van ma az ablak mögött. Mert akkor, amikor utoljára bekukkantottam, épp a szerb Draga királynét és Milán királyt gyilkolták. Vér, vér a földön, az ágyon, a tiszteken, piros színre festett vér... Aztán másodszor a rozsnyói Búza téren ... a latintanár űr másnapra a miatyánkot adta fel — tanulni kellett volna ... Pater noster, qui es in coelis ... de a Búza téren ott volt a panoráma, és a képek világtörténete már az orosz—japán háborúról is tudott... sanctificetur nomen tuum... nagy víztölcsérek, hajók süllyedtek, kis majomszerű emberek, egy vörös napos lobogó; csata, magasba dobált kezek ... vonatok, vonatok ... egy jeges tó halálüregéből nagy süvegű oroszok nyúlkáltak kifelé... és mindenütt, mint Draga királyné vére, pirosan bombák spricceltek... Aztán ... aztán most itt állok ... igen, mert oda akarok rohanni a kis ablakhoz. És nézni. Csak nézni. Semmi mást, csak nézni. Hinni: hátha itt megállt az idő, hátha nem tudnak semmit, hátha itt csak kép van: Draga és a japánok, a világ elé terített nagy képeskönyv ... A komédiások csak a lovat etették, sört ittak, rávágtak a lóra, a panoráma továbbmegy ... De ezt nem kell észrevenni... Az ablakon túl sok-sok virágot látni, madarat, kutyát, szamarat, nevetést,