Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

I SZOMORÚ SZEMMEL (1920-1924) - az irodalom mai életproblémái

mindenki hallja; mindenkinek — a jövő megfogott pillanatának szépségét, hitét, súlyát, ítélő igazságát: Munka, Munka, Munka! Munka mindenütt, mindenfelé, mindenféleképpen. Örömmel, tudott akarattal, szépítő, igaz hittel. Munka — mámoros életzenével, munka — józan, néma lüktetéssel. Az egy mederben keringő vérfolyam éltető ömlése mindenfelé, ahol éltek, ahol még vagytok. Munka. Mindenki maga körül, saját falujában, saját városában. Kicsinyek és nagyok. Munka. Mindenki kettő helyett, három helyett. Megfeszített erővel, összeszorított fogakkal. Munka borúban, derűben, változatlanul. A végtelenbe nyúló akarat végtelen ritmusa ... Munka. És meglódítom a harangot. Megkongatom ünnepre, imádságra: Népem! Népem! Népem! És a visszhangot veszem: erdő, hegy, róna és a boltozatos kék ég himbálja vissza: Élet! Élet! Élet! (A KASSAI NAPLÖ vezércikke, 1922) az irodalom mai életproblémái* Szomorúsággal és hittel köszöntöm Önöket! A viszontlátást. A lidércnyomásos messzi évek emlékeit, az ismerős ismeretlen arcokat, a járdaszélről utolsó mosolyt hintő kassai lányokat, akik nekem is integettek: a csóktalan szájú tizennyolc évesek virágos-nótás halálmenetének. Nézem a viszontlátást: a fekete ruhákat, az egy sorban menetelők megmaradt ismerős néma arcát, és idézem azokat, akik már nincsenek itt velünk. És amikor ma itt vagyok évek után — a viszontlátás percében nem mondhatom többé: én vagyok itt. Ma ezer és ezer ifjú halála, száz és száz fekete ruha megrabolt élete és öregsége ül le itt velem az asztalhoz, és hallgatja az emléket: a messzi éjszakák végtelen dübörgő vonatvonulását a — semmibe ... Ma azok * Kassai előadás 1922. okt. 29-én. (Megjelent: Prágai Magyar Hírlap, 1922. dec. 24.)