Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - újból élő és makacs halott

gyar. A kettőt — magyarság és költészet — maradéktala­nul ő egyenlíti. És ez az egyenlítés — lefordíthatatlan. Ady Endre a magyarság legpontosabb eredője és össze­gezője. És mit tud róla a világ? Mit tudhat, amikor minden­ki másnál tolmácsolhatatlanabb? Kallódó, eleve elveszett kincs, amit csak az az idegen érezhet, aki magyarul is ol­vashatja Adyt. És ha olvasom, hogy Leonyid Martinov, az afrikai és ázsiai írók taskenti konferenciáján L. N. Tolsz­toj műveinek teljes kiadását és Ady Endre verseinek orosz kiadását tartja az elmúlt év legnagyobb kulturális esemé­nyének, akkor tudom, hogy ez a maximális megérzés sem láthatta meg az igazi Adyt, hogy csupán a szovjet író jó füle érezte ki az idegen anyagon át Ady zsenijét. A magyar szó, Ady-zenéjétől elütve, szómágiájától megfosztva, a leg­jobb fordítás is csak jelezni tudja a lényeget. Ady a humánumban kiteljesedett magyarság. Pontosabban: a magyarságban kiért humánum. És ez a vonatkozás lefor­díthatatlan. Nem csoda, ha Adyt a világ nem ismeri. De ismeri-e a magyarság?! Mindenki a maga módján, mondja és vallja, a maga válogatásában, a maga gyönyörűségére vagy igazolására, de az egész Adyt, igazát: kiteljesedését, zárófejezetét, emberség háborús próbáját és példáját keve­sen ismerik, értékelik és vállalják. „A halottak élén"Adyja, az ember az embertelenségben, Ady egész megrendítő há­borús költészete: parlagon heverő kincs, mellyel népe könnyelműn, jóvátehetetlenül, bűnösen gazdálkodott." Mit csodálkozunk akkor a világon?! 6. Hogyan látja Ady jelentőségét a magyar líra fejlődésében? Ady tényleg újat hozott és újat jelentett a magyar iroda­lomban: történelmet, változást. Az Űj versek cím és a dé­vényi betörés gesztusa egymásba és egymásból folytak. Ady volt a más, a több, a lényeg. Tényleg az, amit a ma­gyar poétafaj követel: történelemformáló erő, maga is történelem. Ahol és amikor Ady nincs jelen, ott magától adódik a magyar negatívum. József Attila törvénnyé avatta az Ady-verset. Ahol ez hiányzik, ott törvénytelenség van. A szlovákiai magyarság nevében beszélek, beszélhetek Adyról. Joggal. Amikor Magyarországon megszakadt a prog­resszivitás, mi részben itt biztosítottuk folyamatosságát, és így nem csoda, ha mi ma is Ady hűségesei vagyunk. Hogy ez máig érőn mit jelent, azt e tavasszal A kisebbség nyomo­rúsága és nagysága című cikkemben (Űj Szó) igyekeztem tudatosítani. A kicsengés Adyval és Adyért szólt: 313

Next

/
Thumbnails
Contents