Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - kazinczy elkötelezettségében

Minden ember: ember, de van egy megkülönböztető jegye, a nyelv. És a nyelv: népek egyénisége. Aki ez egyéniséget törpíteni próbálja vagy egyenesen kisemmizni, az gyilkos, mert elevenbe vág: szellembe, emberbe, életbehalálba! „A poézis nyelv nélkül nem virágozhat — írja Berzeviczy Gergelynek. — Nyelv alatt minden nemzetnek a maga saját nyelvét értem. Jónak látnád-e. .. egy varázsbot csapása által egynyelvűvé tenni az egész emberi nemzetet? Én azt, aki azt cselekedné, az emberiség legnagyobb ellenségének tekinteném." Egy önmagára — tehát nyelvére — eszmélő nép, nyelve gondozására, pallérozására, tudatosítására és megőrzésére Kazinczynál keresve sem találhatott volna alkalmasabb írót. Egy országot mozgat meg: viták hangoskodtak, mulasztások bélyegződtek, illúziók tűntek és realitások győztek — az utolsó órában! Nagy volt a veszély! A nemesi konzervált változatlansággal egyenlített latin nyelv helyett a haladás zálogaként a németet akarták általános egyenlítő nyelvvé tenni, azzal az ürüggyel, hogy a magyar nem nép, mert sem irodalma, sem nyelve! Kazinczy a lényeges ponton a nyelvigenlésbe sűrítette a magyar létet és tudatot, csak így egyenlíthette kultúrává, haladássá és ha úgy tetszik — szocializmussá. Szavait idézzük: „A nyelvvel s ízléssel együtt... az ismeretek s a jónak és szépnek mélyebb érzése még azoknál is gyarapodtak, kik könyvet nem olvasnak, s mint mennek által most egy fejből más fejbe az új ideák s mint szülnek újakat, s a mélyebb ismeretekre vágyás s a vetélkedés szép tüze hány érdemes, hány munkás fiat és lányt szül naponként a hazának, kik különben senyvednének? De a haza nyelvétől megtagadott gond nemcsak azt a kárt szüli, hogy a tudományok és mesterségek nem juthatnak körforgásba, hanem azt is azonfelül, hogy maga a tudomány nem kap annyi gyarapítót, mint különben kaphatna." A kultúra meghal, légüres térbe kerül, ha a beavatottak ezotériája marad, kasztkiváltság, és nem nyelv-nép egység, mely nyelvgazdagodáshoz és így a kultúra többletéhez, kiterjesztéséhez vezet. A kultúra egyetemességének, „körforgásának" biztosítéka így lesz a nyelv, a semmi mással nem pótolható anyanyelv. A cseh Komenský Sárospatakon adta az alapvető tanítást a magyaroknak: a kultúra döntő, lélekig ható közvetítője, biztosítéka csak az anyanyelv lehet. Csak így, ilyen demokratikus alapon a nyelv, a nép és kultúra egységét sugallón lehetett teljesség, kivirágzás a magyar irodalom, mint az