Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - emberi hang

gyilkosok áldozata, aki oly korban sikoltotta ki máig hangzó vádját, „mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra..Radnóti Miklós versei nemsokára szlovákul is meg fognak jelenni. Kutya nyelvből fogják fordítani?! A magyar líra — tehát a sző zenéje — ma már a költészet egyik igazolt világnyelve és — szálláshelye. Véletlen-e, hogy a költészet nagydíját Belgiumban a „kutya nyelven" író Illyés Gyula kapta meg?! És véletlen-e, hogy a költők nemzetközi konferenciája Budapesten zajlott le, és hogy Henri Deluy a párizsi Action poétique folyóiratban ezt írta: „A szó most Magyarországról jön. Költők földjéről, lelőhelyéről." Tehát: a szó, és nem az ugatás! A budapesti csehszlovák követség a nemzetközi költői napok alkalmából baráti találkozásra hívta az oda delegált cseh, szlovák és itteni magyar költőket, valamint magyarországi kollégáikat. Ctibor Štítnický ekkor egy üdvözlő lappal gondolt rám, melyet aláíratott a jelenlevőkkel. A kártyán — többek között — J. Pucík követen kívül Ján Smrek, Josef Hanzlík, Forbáth Imre nevét olvasom, majd a magyar költők sorát Illyés Gyulától Benjámin Lászlóig, Juhász Ferenctől Nagy Lászlóig, Garai Gábortól Somlyó Györgyig és Bede Annáig. De akkor, ott, senki sem gondolt arra, hogy' e magyar költőkkel kutyamenazsériát terelnek demonstrációra! És arra, hogy ez az üdvözlet egy szlovákiai magyar írónak szól, kinek nyelvét egy Viktor Kubai nevezetű szlovák művész 1966 végén — büntetlenül — kutyaugatássá avathatta. Nem tudom, Viktor Kubai hallotta vagy hallgatta-e valaha Beethoven IX. szimfóniáját, melynek énekszövegét a világ minden részén németül éneklik: „Seid umschlungen Millionen". Kutyák ugatnának? És itt van a magyar példa: Bartók Béla Cantata profanája, melyet néha külföldön ugyancsak eredeti nyelvén — magyarul — énekelnek. Ez is kutyaugatás? Itt zenébe ágyazott, a legmagasabb régiókba emelt szavakkal az emberi magatartás, a művészi alkotás categoricus imperativusa manifesztálódott: Csak tiszta forrásból. A Cantata profana e mondata mára írástudók, művészek és tudósok erkölcsi kódexe lett. Csak tiszta forrásból merítve szabad alkotni, és nem poshadt, mérgekkel fertőzött szennyes pocsolyákból — uszítani! Mi, szlovákiai magyarok, legközelebbi rokonunknak érezzük azt a hídépítő Bartókot, aki — a Matica a megmondhatója — a szlovák zenei folklór gyűjtésével mérhetetlen kincset adott Kubai népének. Amikor egyik legsajátosabb 285