Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - emberi hang

A kvalitás megfelelő kvantitás nélkül nem érlelődhet, írni kell, és olvasni kell: minél többet, minél jobbat, mert mint egy munkáslevelezőből lett mai keletnémet író — Otto Gotsche — mondja: „Gondoljatok mindig arra, hogy minden rosszul megírt mű az olvasó ízlését is rontja." (Új SZÖ, 1962) emberi hang Szlovákia fővárosában, Pozsonyban, a nyári turistaforgalomra való tekintettel egyre nagyobb számmal tűntek fel az üzletek kirakatainak üvegtábláin a nemzeti zászlócskával ellátott apró feliratok: „Beszélünk magyarul" vagy „Beszélünk németül". Szinte hihetetlen, de tény, hogy a kizáróan idegenforgalmi célt szolgáló tájékoztatás is azonnal szemet szúrt a felszín alatt állandóan lappangó nacionalista elemeknek. Sok helyen a magyar vagy a német nemzeti zászlócskát „ismeretlen tettesek" levakarták a kirakatüvegről vagy a boltajtóról. A minap egy felháborodott névtelen olvasó borítékban elküldte címemre a Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség (ČSM—GSISZ) pozsonyi napilapjának, a Smenának 1966. december 31-i számát, illetve ennek egyik oldalát Viktor Kubai karikatúráival. Az egyiken egy kutya látható szendvicsemberként, mindkét oldalán tábla lóg ezzel a felirattal: Štekám po nemecky, po maďarsky azaz: Németül, magyarul ugatok. Döbbenten meredtem a „karikatúrára". Mert lehetetlen észre nem venni a karikatúra és az idegenforgalmi feliratok közötti asszociáció rosszindulatú mellékzöngéjét. ízléstelen tréfálkozásnak nevezzük? Az ártatlan mókázás álarca mögé rejtett modortalanságnak, tapintatlanságnak? Vagy mi lettünk érzékenyek? Minden okunk megvan rá. „Németül, magyarul ugatoik." A kutya ugat, az ember beszél. Viktor Kubai a kettőt összekeveri: kutyául bánik emberekkel, amikor kutyauga- 283