Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

IV VIGYÁZÓ SZEMMEL - az első szó

gerincbe épp azért nehezen roppanhattunk. Történeti tévedésből kerültünk a vádlottak padjára, melyet azonban most emelt fővel elhagyhatunk. Idejében, mert íme, máris és újra csatasorba kell állnunk: a fasizmus még nem vitézlett le, új alakban és ravaszabb szereposztásban készíti elő az emberiség minden eddiginél nagyobb katasztrófáját. És itt a veszélyponton kitisztul a hangunk, itt magunkra ismerünk, itt elemünkben vagyunk. Mi az antifasizmus népe voltunk: embertelenség leleplezői, háborús uszítás szigetelői, a szellem igazságának védői. Antifasiszták: emberi hang a hódítás és zsákmánylás barbarizmusa ellen, a faji kizárólagosság hazugsága ellen, az érdektekintetlenség türelmetlensége ellen. Antifasiszták: morális erő és hitel, háború és imperializmus ellen. Emberek, kik „srapneles igazságok" és „állat-hős igék" ellen feszülnek, őrzők a strázsán: tegnap és ma egyformán emberek az embertelenségben! A szlovenszkói magyarság éltető, megtartó és igazoló eleme az antifasizmus volt. Ebből a történelmi tényből adódik tegnapi és mai egyforma szerepköre: mi voltunk és leszünk a szocialista emberség makacs beszélői és mániákus hordozói. A fegyveres imperializmus, a háborús uszítás, az atomnihilizmus elveszejtő és megejtő légkörében szilárd, ingathatatlan pontok maradunk, sirályhangok, vijjogók és figyelmeztetők, emberek, kikhez igazodni lehet másoknak is, vészjelzők és életszépítők, kikben töretlenül él az antiimperializmus nagy magyar hagyománya, Ady Endre múlhatatlan tizennégyes példája: Őrzők, vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres s ostoba feneségek. A véres és ostoba feneségek ellen indulj újra utadra, szlovenszkói vox humana, magyar emberi hang! (ÜJ SZÖ, 1948. dec. 15.) 260'