Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - üzenet kassán át

nyugtázza és nem hatálytalanítja, akkor lelke rajta, akkor a tőrdöfés sikerült, és az öngyilkosság ténye kétségtelen. Pont. [MAGYAR NAP, 1938) üzenet kassán át* A szlovenszkói magyar író üdvözlete ezen a manifesztáción nem az ünnepi alkalom frázis^, de a legszebb hagyomány és a szlovenszkói adottság parancsa. Rákóczitól Kossuthig, Petőfitől Adyig minden igaz magyar álma Közép-Európa megbékiilése, e táj népeinek testvérisége volt. A néptestvériségi gondolat volt a szlovenszkói magyar költő — Mécs László — első szava (Hajnali harangszó], a sarlósok budapesti Petőfi-koszorúja — ahol a vörös szalag kötötte egységbe a dunai népek nemzetiszín szalagjait — egyszerű demonstrációnál már több volt: ez a szlovenszkói újarcú magyarság kollektív hangja volt, mely nem akart bűnrészes és bűnismétlő lenni. Innen már csak egy lépés a mai antifasiszta íróig, aki nem kerget álmot, és a testvéri muszájt sem színesítheti dallá és szépséggé, mert sikoltva és figyelmeztetve ordítja ez utolsó órán monoton közép-európai parancsát: el a német csizmamilitarizmustól, el a testvérgyilkoló fasizmustól! Ez a mai manifesztáció, mely az itt élő népek szolidaritását nyilatkoztatja ki a demokrácia védelmében: a vörös zászló internacionális jegyében fogant meg. Ez látszatra ellentmondás. Internacionalizmusok és nacionalizmusok nem találkozhatnak. Ez így van és így igaz, amióta fasizmus van, amióta a „dühödt hazafiság" örülésig beteg hatalmi elfajulása egyetlenegy célban éli ki magát: a közösségi kapcsolatok elszakításában. Aki csak önmagát látja és dicséri, az ellenséget kénytelen látni minden tanban, moz* A kassai antifasiszta manifesztációs gyűlésen: 1938. július 31én, ahol Klement Gottwald, Major István és Viliam Široký után a szlovák írók nevében Laco Novomeský, és a csehek nevében 248 Marie Pujmanová beszélt.