Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
III RIASZTÓ SZEMMEL - a magyar nyelv szlovenszkói sorsa
mondott, de nekünk közben Szepsit is kell mondanunk, mert nyelvében él a nemzet, és nyelv nélkül megfulladunk. De a nyelvvel és a nyelvben magyarok maradhatunk: a Batsányik, Kazinczyk, Petőfik és Adyk utódai, teljes jogú és kötelezettségű örökösei. II kisebbségi tanács Mint végszóra, úgy futott be a pénteki újság a szenzációs címmel: Magyar Február 18. A szepsi elsikkadt polgáriról szóló írást alig adtam postára, máris megjött a helyreigazítás: ,,A magyar nyelv új jogai Szlovenszkó és Kárpátalja vasutain és postáin." A kisebbségi gravámen és a kormányzati orvoslás keresztezték egymást. Poén, cáfolat? Változás, mely fölöslegessé teszi az aggodalmakat, eredmény, mely meghazudtolja állításaimat? Sem az egyik, sem a másik. Mi nem ezt a változást reklamáltuk, és nem ezt az eredményt vártuk, de kissé többet és mégis kevesebbet. Több pozitívumot és kevesebb tamtamot! Mi nem véletlenül és ötletszerűen beszéltünk a polgáriról mint elsikkadt nyelvalapról és demokratikus életgerincről. Mi a legtermészetesebb és legmagátólértetődőbb követelménynek adtunk visszhangot. Csehszlovákiában 1924 polgáriból csak 15 a magyar — 94 helyett!! Az elsikkadt polgárit tehát sem posta-, sem vasútbélyegző nem pótolhatja. A polgári kézzelfogható pozitívum, tehát gyakorlati intézmény, termékenyítő intézmény, a postabélyegző ugyanakkor csak kifejező dekórum, mely azonban tagadhatatlanul jólesik a magyar fülnek, szemnek és a nemzeti hiúságnak. Szimbolikus gesztus, de külső gesztus, melynek belső tartalma nem állhat arányban a kisebbségi követelmény létminimumával. A nemzetiségi arányszámnak, az eddigi húsz százaléknak ötven százalékra való felsrófolása minden, csak nem haladás, ahogy maga a gesztus sem a magától értetődés demokratikus gesztusa, ami az ígéretet iés a lidércet feloldhatná*. de egyszerű paragrafusbűvészkedés: zárlati feloldás. A Magyar Nap helyesen állapítja meg: „A kormány határozata nem változtatja meg az eddigi tör242 vényes rendelkezéseket, hanem csak a hivatalos gyakorlatot