Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - a magyar nyelv szlovenszkói sorsa

ba vétettek! A kétharmad magyar többség nem számít, polgárira csak a szlovák kisebbségnek és a törpe németségnek van igénye. A ,,magyar" járás megbűnhődte magyarságát: létét és erejét, múltját és jövőjét. Itt szót kell kérni, mert többről van szó, mint egy iskola létéről vagy nemlétéről, többről, mint egy iskola tudatos elszabotálásáról. Itt a közigazgatási csűrés-csavarás a járás magyarságának egész nyelvjövőjét aláaknázhatja. Ha tehát a szepsi magyarság karakánul ragaszkodik ehhez az iskolához, akkor ez nem ágáló kuruckodás és üres csak azért is, de a legelemibb életösztön megnyilvánulása: a járási magyarság létének vagy nemlétének a kérdése. A szepsi polgári a magyar nyelv jövőjét jelenti, elsikkadása azonban nemcsak a magyar nyelvhalált dokumentálja, de a demokrácia öngyilkosságát is. Ne felejtsük el: polgáriról van szó. A demokrácia iskolatípusáról: kisemberek középiskolájáról. Az átlagműveltség magas nívójáról. Minél több van belőle, annál jobb. A polgári iskola hiányai és mulasztásai, szociális vagy nemzetiségi gikszerei a demokrácia elégtelenségét bizonyítják. A polgári az eredő: nem csúcspont, de az elemi műveltségnél sokkal több. Nem a keveseké, de nem is mindenkié. Az eleminél minőségileg több, a gimnáziumnál mennyiségileg. Középvonal. Gerinc. A polgári az általános műveltség garanciája. Magyarra fordítva: a magyar nyelvjövő és műveltség gerince. És a szepsi járásban ennek a garanciának, ennek a gerincnek semmi nyoma. És ha a szepsi magyarok ezen anomália ellen teljes joggal fellépnek, akkor mi a demokrácia válasza? „Az iskola követelése miatt az önkormányzat újabb felfüggesztését helyezték kilátásba a községnek." (.PMH, 1937. dec. 23.) A veszély nyilvánvaló: az elsikkadt magyar polgári csak az elsikkadó magyarság tükörképévé torzulhat. Vészharang ez a magyarság felé, és vád a demokrácia felé. Aki itt a vészharangot nem hallja, annak magyarsága elsüketült, aki pedig a vádat elereszti a füle mellett, az többé nem veheti a szájába az Európa-szerte már amúgy is agyonkompromittált szót: „demokrácia". A vészharang és a vád egyformán beszélnek: elértünk ahhoz a ponthoz, amikor a türelemnek egyszerre szakad vége a szabotálással. A vége szakadt türelemmel szembeni nemtörődöm szabotálás már láztünet, betegség. Ha a követelés jogos, akkor az elodázás — erkölcstelen. Itt többé kuruzsolni nem lehet és nem szabad. A követelmény száz százalékra futott, ezt a lázat csak százfokos 240 tettel lehet gyógyítani. Ha ez itt, ezen a lázfoltos ponton*