Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - európa és mi

európa és mi Mi: a csehszlovákiai magyarság. „Európa és mi": ez a kapcsolódás — szerep és küldetés, hűség és vállalás. „Hazánk, Európa": mondottuk a kezdet kezdetén. „Hazánk, Európa": mondjuk ma, amikor diadalmas hírnökök temetését celebrálják és hitehagyói gyalázatát tapsolják. Akik valamikor reménykedve, öneszmélőn kapaszkodtunk beléje, ma a látszólag elveszett posztokon tudatosan igeneljük és vállalón hirdetjük. A csehszlovákiai magyar kisebbség csak mint európai hang és szín jelenthet pluszt az emberi haladás síkján. A magyar nyelv védőkötelezettségein túl, az itteni kisebbség szellemértékké csak így emelheti önmagát. Minden más eszközzé silányítja és szolgává nyomorítja, egyszerű közlekedő edénnyé, mely csak mechanikus funkciót ismer. Csak a kikapcsolódás, csak az érdektelenség szül szolganemzedéket, csak az egyoldalú orientáció nevel vak fanatikusokat. Mindkettőt kerülni kell. Amikor idecsöppentünk Csehszlovákiába: egy meleg illúziófészekből zuhantunk az új valóság kemény talajára. Az új haza idegen volt, hideg, és mi szomorúak vagy gőgösek. Ezen a síkon sose találkozhattunk volna. De felettünk nagyobb egység boltozódott: a háborús nemzedék egyszerre látta meg és élte meg reménnyé. Felettünk új egység boltozódott: a humánum csodája és prostituáltja — Európa! A hazátlan illúzió csakúgy fészekbe csöppenhetett itt, mint a számító, kerítő ravaszság. Szentek és kalmárok, megszállottak és megtollasodottak jelszava egyformán Európa volt. A mi itteni esetünkben kapaszkodó naiv hit és a törvénnyé szentesített állami elkötelezettség várt találkozóra. Ebből a találkozásból világító szikrának kellett volna csiholódnia: az európai tudatot Közép-Európában kikristályosító küldetésnek, Európa-nevelő demokráciának. A gyújtó szikra máig sem csiholódott: Európa vágyálom maradt, a valóság lépten-nyomon cáfolja. A demokrácia adottságaival az itteni Európa-igenlő magyarság szerepének megfelelőn sáfárkodott, nem rajtunk múlott, hogy az eredmény nem közelíti meg az igazoló célkitűzést. De a célkitűzés marad, a vállalt küldetés elherdálhatatlan, mert ha máról holnapra, a minden mindegy rezignációjával mi is feladjuk Európa-igenlésünket, akkor önmagunkat adtuk fel, örökségünket a Beranok és Jarossok, a Gogák és Milotayak egy tál lencséjéért, 237