Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - mai jegyzetek

Ha urad jön, térdepelj le szépen, S csókold meg a korbácsot kezében, S várd el békén, míg reád halált szól És kirúg a nemzetek sorából! A költemény címe:Buda várán újra német zászló ... h e i n e németországi meggyalázott és ledöntött szobrai ízelítőt adnak arról a vandalizmusról, mely könyveket kénytelen égetni és szobrokat dönteni, hogy önmagát egyedülvalóvá és csalhatatlanná igenelhesse. Mindaz, ami az emberiség közös értéke, mindaz, ami a világszabadságot szolgálja, legyen az Heine vagy Petőfi: szemétdombra való. Ma még áll a szobor: Petőfi; még frázisokkal koszorúzzák, de ha holnap a német ökölvilágnézet szolgává lapítja a magyart, akkor a gátnak, a szobornak, Petőfinek, aki nem tudott szolga lenni, vége! Valamikor, nem is olyan régen, a mindig üldözött Heine-szobornak akart Magyarország menedéket adni. A Heine-szobrok sorsa Ahasvérus-sors. Amikor az első és legszebb szobor Erzsébet királynő korfui Achilleionjában már nyugalmat vélt találni, meghalt a védnöke, és a Németországba szállított szobor és a többi, ami követte: örökké szálka volt, míg aztán a Streicherek végleg nem likvidálták ezt a legfőbb német gyalázatot, az egész Heinesvindlit. Akkor régen, a szoborhányattatás keserű éveiben, Tóth Béla, aki pedig (bocsánat az összehasonlításért) volt olyan magyar, mint akár Kémeri, vagy akár Szálasi — Budapestre invitálta a szobrot. Egyik gyönyörű Esti Levelében olvassuk: ,,Hogy a Magyar Tudományos Akadémiában Goethe-szoba van, nem éppen múlhatatlan dicsőségünk; de arra már kevélyek lehetnénk, ha Európa első és egyetlen Heine-szobra itt állana nálunk hirdetni a világnak, hogy ez a föld menedéke az üldözött eszmének, hogy itt vendégszeretet őrzi bujdosásában, valamíg hazatérhet diadallal." Ha ma, 35 év múlva szegény jó Tóth Béla körülnézhetne ezen a magyar földön, de másképp találna mindent. Ez a föld ma nem az üldözött eszmének, de az eszmeüldözésnek a hazája, ahol a kevélység objektuma már nem a német földről kidobott és a vendégszerető magyar földbe befogadott Heine-szobor, de a német földről átplántált — zsidótörvény. A magyar eszmét ma már nem fertőzhetik holmi Heinék, a magyar föld nem menedék többé, nem szabadság földje, 234 nem a Petőfik vágyálma. A magyar föld ma a Streicherek