Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - mai jegyzetek

petőfi budapesti szobráról, melyet ma már a Kémeri Nagy Imrék koszorúznak, majd tíz év előtt rendőri segédlettel távolították el a Sarló Petőfinek szóló hódolatát. A Sarló­nak az összes dunai nemzetek színeivel ékesített koszorú­ja — ez a rég volt, naiv, de becsületes kísérleti demonstrá­ció —, mely akkoriban parlamenti vihart idézett elő, ma a történelmi lomtár kelléke. A dunai népek testvérisége nem szökhetett virágjába, a gyűlölet vetését ma mindenütt a német fasizmus aratja. A mai magyar ifjúság nem ismeri közvetlen szomszédait, háza táját, a kötelező realitást, messzebb néz, és légüres térben társalog. De ez a messze nézés, mely a közvetlen szomszédok feje fölött, messzi tá­voli vizeken vél horgonyt vetni: vétkes könnyelműség és gőgös vakság. Az Országos Középiskolai Tanáregyesület kezdeményezésére a magyar diákok különböző országok diákjaival leveleznek. A lapjelentések szerint „levelezésben állnak diákjaink 608 német diákkal, 51 ausztráliai diákkal, 12 belgiumival, 132 észtországival, 608 egyesült államokbe­livel, 530 finnel, 774 franciával, 123 angollal, 477 olasszal, 207 hollanddal, 26 lengyellel és 56 svájcival". Tehát levele­zésben az egész világgal, csak a környező dunai szomszéd népekkel nem. A levelezés nem terjed ki a csehekre, szlo­vákokra, ruszinokra, románokra, szerbekre és horvátokra, tehát azokra a népekre, melyeknek szalagjai valamikor a Sarló koszorúját díszítették. A levelezés nem terjed ki a gyűlöletpropaganda által első számú ellenségnek deklarált és szuggerált — szomszédokra! Rossz szomszédság, török átok. Ha a közmondás igaz, akkor az átok is igaz, és meg­akadályozására mégsem történik semmi. Aki szólni mer és tenni mer, az a Sarlótól a Márciusi Frontig: hazaáruló. Jó magyar ma csak az lehet, aki szomszédot tud gyűlölni és negligálni, hogy a nevető harmadik — a német fasizmus — learassa vetésének, a mesterségesen felfokozott dunai gyű­löletnek és elidegenítésnek gyümölcsét: a német Közép­Európát, az Ostraumot, ahol cseh és magyar, szerb, horvát és román egyformán — szolga! Tegnap a dunai népek test­vérkoszorúját, a Sarló hódolását, a szlovenszkói magyarság történelmi sorsüzenetét lökték le a szoborról, ma a Kémeri Imrék birtokolják a szobrot, hogy holnap, amikor a budai várra felszökik a horogkereszt, végleg ledönthessék és el­földeljék azt a Petőfit, aki önmarcangoló kínnal döbbentett a tegnap és ma végzetesen közös árulására és szégyenére:

Next

/
Thumbnails
Contents