Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - mai jegyzetek

Izrael" pózában magyarbaráttá lehet bűvölni. A magyarfalás cáfolhatatlan tényét ebben az esetben az antiszemitizmus erénye hatálytalanítja. Antiszemitizmus mindekelőtt! A bűnt, mely a magyarságot létérdekében veszélyeztette, a nagyobb potenciájú antiszemita erény feloldhatja. Ha bele is pusztulunk, de az alapigazságnak, Mesterünk és Führerünk tanításának érvényt kell szerezni! Micsoda spártai erény! Micsoda nyomorult képmutatás! Az Ady-Goga, aki régen román—magyar kultúrközeledésről tudott beszélni, „magyarfaló" volt, mert a „zsidó" Jásziakkal tartott, de amikor huszonöt év múlva felharsant a „Győztél, Izrael", akkor Goga — a magyar kisebbségi jogok tényleges taposója — már nem lehetett magyarellenes, mert a magyar kisebbségi taposást a zsidók kitildözésével tetézte, és ezzel jóvátette. Az antiszemitizmus így lesz az erények erénye, mely tisztára mossa és elfelejteti Goga magyarfalását. Az antiszemitizmus ebben a viszonylatban nemcsak enyhítő körülmény, de teljes felmentvény. Goga hős volt! Ha a magyarságot az antiszemitizmus jelenti, akkor napjaink román epizódjának ennyi az értelme. Hol van egy magyar, aki ezt elhiszi? Egy magyar? Azt mondják, hogy milliónál többen vannak, akiknek Goga példát jelent: folytatást, történelemhamisítást, magyarságherdálást az „új igazság" jóvoltából. ady és léda szerelme ma már magyar közügy. Szerelem, mely sose volt csupán két ember ügye. Kihatása, kisugárzása feloldja az én-te viszony testi és pillanatterjedelmét: hálószobatitkok itt nem számítanak, diszkréciók itt ismeretlenek. Amikor tehát Révész Béla a rendelkezésére álló, eddig ismeretlen Ady—Léda-levelek segítségével végleges formájában vázolta fel ennek a nagy magyar epochális szerelemnek a történetét: a közügyet szolgálta. Aki itt ízléstelenséget, szenzációhajhászást, intimitáskiárusítást emleget, annak nincs igaza. Révészt a publikációért hevesen támadták Pesten, gáncsolták Szlovenszkón. Látatlanban is éreztem: igazságtalanul, mert ez a dokumentálás jog és kötelesség. De most, amikor véletlenül a kezembe került a pozsonyi Prager-kiadásban megjelent két kötet, nem mondhatok én sem mást: ez a publikáció ízléstelenség, szenzációhajhászás, intimitáskiárusítás. Önmagamat cáfolom? Egyik mondatom üti a másikat? Nem. A publikálás hogyanja, a tálalás mikéntje üti itt az Ady—Léda-komplexus lényegét, mely sose volt ízléstelenség, intimitás és sznob- 229