Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben
III RIASZTÓ SZEMMEL - mai jegyzetek
vitéz endre lászló, a gödöllői mintaj'árás vezére és kancellárja, a maga módján szintén elárulta a nagy titkot, vitézi lényegét. Azt, ami ezt az embert, ezt a vaddisznósörtés, lovaglópálcás dzsentrifigurát még ma is tényezővé avathatja: deresmentalitássá, Erger-Berger-tudománnyá, németvezető labanccá — tehát hazafivá. A mintajárás kiskirályainak, a vezéreknek és kancellároknak egy közös titkuk van: az uniformis, a formaruha. Az uniformis a varázsruha. Enélkül senkik és semmik. Vedd el tőlük, tépd le róluk, és nullára döbbensz. A lapok híradása szerint Magyarországon is meg akarják tiltani az egyenruha-viselést, de a főszolgabíró úr vétót jelent be: „Ma mindenkinek katonának kell lennie, és nem engedjük magunkat kirázni az uniformisból!" Ez a dörgedelem nem frázis, ez kétségbeesett tiltakozás a nullává degradálás ellen. „Kirázni": a szó elárulja a veszélylehetőséget, a leleplező meztelenítést, mely egyenlő a véggel. Mert mit csinálnak, mit jelentenek ezek a vitéz Endrék uniformis nélkül? Emberek, akik csak egy ilyen külsőség révén lehetnek valakik, a maguk emberségéből semmit sem profitálhatnak. A meztelen ember próbáján meg sem mukkanhatnak. Az uniformis alatt kóc és fűrészpor van, ha megpiszkálják, ha kirázzák, kisül a turpisság, és oda a dicsőség. De ha ez így van, akkor egy társadalom és egy államforma, mely lényegében csak ezeknek a vitéz Endréknek a segítségével igenelheti létét, megreszkírozhatja-e ezt az uniformisból kirázást? Az emberek nullára döbbennének, ami mégiscsak a legbornírtabb önleleplezés volna. Amíg a végrehajtó közegeket vitéz Endre Lászlónak hívják, a miniszteri rendelet csak tessék-lássék intézkedés lehet. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét. Más erő az, ami a vitéz Endréket kirázza az uniformisból, ami a meztelenítő leleplezés és a kócra döbbenés munkáját elvégezve hazug múltat likvidál. hacsek és sajó írója nem is sejti, hogy milyen bajba hozta a kassai magyarságot. A Nouosti kákán csomót kereső analfabétái Hacsek ugratásaiban a szlovákság kigúnyolását látják. Sajót azonban mint a magyar okosság jelképét szerepeltetik. Ha itt sértésről lenne szó, akkor legfeljebb a magyarság kérhetné ki magának a Slovenský východ — utód Sajó — azonosítását. De Hacsek a mindenkit beugrató és befelé röhögő jópofa mint szlovák nemzeti sérelem és
