Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - mai jegyzetek

adresszálni. Mi készséggel helyesbítiink, és a pécsi diák helyett inkább Bornemissza minisztert mondunk. Az illetékest, a felelőst idézzük, aki a képviselőházban arra a kérdésre, hogy mint iparügyi miniszter mért védelmezi a bányászokkal szemben a Pécsett érdekelt osztrák kapitalizmust, így felelt: „Itt elvi kérdésekről van szó, és az ország határán túl is vannak magyar érdekeltségek." Bocskay-sapka, vitézkötés, zsidóverő bunkó hogyan tüntethetne ilyen „magyar érdek" ellen? A pécsi bányászok ügye: bolsevizmus, mert a magyar ügy: az osztrák kapitalizmus érdeke. Ha a miniszter így látja a pécsi helyzetet, mért legyen különb a pécsi diák? Egyformák ők: nemzetveszejtő ok és jövőt herdáló okozat. Vak vezet világtalant. idealizmus receptjét magyarok okulására és boldogulására ingyen és készséggel árulta el e napokban egy Esterházy gróf. Nem a mi Esterházynk, aki ugyancsak idealizmusa tobzódásában minden magyar munkát és programvalósítást Istenre hárít, de ama tatai gróf, aki romantikus operákat írva, idealistának vallja és tudja magát. Idealistának lenni ma nehéz dolog, a gróf úr szerint viszont roppant könnyű. íme a titok: „Nem vagyok a mai kornak megfelelő szellem, idealista vagyok. A vagyonkezelést és gondokat átadtam másnak. A vagyon kezelésével kapcsolatban kalmár lelkekkel kellett összejönnöm, és ezt nem bírtam elviselni." Az idealizmus receptje hát végtelenül egyszerű: a vagyonkezelést, a gondokat add át másnak! Ha nem tudod, nem lehetsz idealista. És mert nagyon sok magyar ezt nem tudja megtenni: a magyarságból egyre jobban kezd kiveszni az idealizmus. Grófi okoskodás, grófi program: a jóllakottság kérkedő luxusa, mely nem tűr zavart, gondot, beleszólást. Idealizmus, mely magától értetődő, mint a vagyon. Privilégium, melyet a tatai várúr angyali egyszerűséggel bitorol. Kincs, melynek materializmushoz nem lehet köze! A materialisták jó egynéhány kilométerrel lejjebb laknak Pécsett: bányákba durvult magyarok, akiknek „kalmár lelkekkel" úgy kell „összejönniük", hogy az kibírhatatlan, mert rámegy az életük, és „összejövésük" közben vitássá válik becsületük, lelkük, magyarságuk, egész életük. Materialisták, akik gyarló anyagi dolgokért, munkáért, kenyérért, világosságért morognak, kiabálnak, hörögnek és halnak. Materialisták, akik grófi idealizmust hazudtolnak!