Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - mai jegyzetek

„jön a n é m e t, dúl-fúl, éget. Mindent rabol, pusztít, kerget. Hajh, már mit tégyek?!" Harminc év előtt mint kisdiák a rozsnyói evangélikus gimnázium színpadán hallottam először Rákóczi kesergőjét. Néhány év múlva, mint a tizenhatos férfikar tagja már magam is fújtam. Azóta sem felejtettem el szövegét, ami pedig nagy szó, mert verssorokat idézni máig sem tudok. De ez a szöveg a nóta szárnyán belém ragadt. Most egy rántással kitépték, megzavarták, meghamisították. E napokban a pesti rádió magyarnótaestjét hallgattam, egy regöscsoport énekelte Rákóczi kesergőjét, de olyan fíilfájdítón célzatos szövegváltoztatással, mely felugrasztotta az emlékező diákot: Rákóczi kesergőjében a németnek immár semmi nyoma sincsen! A pesti rádió — szokásához híven — egyszerűen „javított", „helyesbített", és Rákóczi 1938-ban színtelen általánosítással már imigyen kesereg: „Jön az ellen, dúl-fúl, éget..." Ez a még a fülnek is rosszul hangzó „javítás": történelemhamisítás. Történelemhamisítás mindig jelenhamisítás. Soha aktuálisabb nem volt Hitler jóvoltából a kesergő: „Jön a német, dúl-fúl, éget", mint ma, amikor még Bethlen is megállapítja, hogy Magyarországot nem szabad Németország cselédjévé tenni, és a hivatalos közvéleményirányítás mégis megtesz mindent, hogy a veszélyt elkenje és az igazságot meghamisítsa. „Jön az ellen" — tehát mindenki más, csak nem a német, akiről a strófa szól, aki a kesergés egyetlen tárgya és átka. A magyarok azonban finom úriemberek: Hitler kedvéért még Rákóczit is meghamisítják. A magyar urak jelszava a volt és jövendő fegyverbarátság, és ennek érdekében az utolsó pillanatig titkolni kell a ma sötétedő rettenetét: a német fegyverbarbarizmus valóságát, mely ha egyszer elindul: dúl és fúl és éget, és mindent pusztítva rabol és kerget. Guernica a megmondhatója ... A kuruc költészet egyetlen vad felhördülés és keserű panasz a német felé (Ne higgy, magyar, a németnek. Német sas vert fészket stb.J. És mégis: ha ma a pesti rádió kuruc nótákat közvetít, akkor a magyar hallgató mindenre gondolhat, csak nem a németre mint első számú és permanens veszélyre. A kuruc nóták lényegükben meghamisítva csak hamis patriotizmust eredményezhetnek a propagandaminisztériumok nagyobb gyönyörűségére és- hasznára. Néhány hónap előtt még más volt a helyzet. Amikor a Nemzeti Színházban Kiss Ferenc mint peleskei nótárius azt mondja: „Ne higgy, magyar, a németnek": a nézőtéren frenetikus erővel zúgott fel a taps. Akkor leszögeztük, hogy ez még csak hangulat szülte, spon-