Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - heidelberg

nevelnek. A magdeburgi filozófiai kongresszus prognózisa pontosan megvalósult: „Meg kell állapítanunk, hogy a német főiskolák új szelleme nem a filozófiából, de az SA-szellemből fog megszületni." Az új pedagógia következtében új ideálok születtek, és a mai heidelbergi diák lapjában — a Wille und Machtban — melldöngető fogadkozással példázza az eredményt: „Mi ennek a harcos huszadik századnak, mely katonákat követel és semmi, semmi mást, vagyunk a férfiai." Ami ma Németországban a kultúra terén történik, az a tudomány megbecsteienítése, a szellem meggyalázása. Ilyen körülmények között mi sem természetesebb, mint a kultúra ünneplése, agyonünneplése. Aki háborút csinál, békét hazudik, aki kultúrát gyilkol, kultúrát ünnepel cinikus arcátlansággal. Ha az útonálló megbecstelenített áldozatát liliomkirálynőként akarná ünnepeltetni és önmagát mint az erények lovagját: kiröhögnék, elvernék, meglincselnék. A fasizmus, mely a békét gyalázza, a kultúrát becsteleníti, ugyanilyen útonálló. De a világ nem röhög, nem üt, nem lincsel. Néz és hallgat, lát és káromkodik, hunyorít és tapsol. Hitler így lesz egyre merészebb, a fasizmus így lesz öntelt, mohó és telhetetlen. A fasizmust a világ közönye élteti és az emberek gyávasága trágyázza. A mai Európában kultúrgyilkos is lehet kultúrünnep rendezője. Aki a német egyetemek világhírét sárba rántotta, aki 1202 egyetemi tanárt és docenst tett földönfutóvá, 1936-ban virágkoszorú mögé bújtatja tettét, és kultúrmanifesztációra csábítja a világot. Az alkalom a heidelbergi egyetem 550 éves jubileuma. Az ötszáz éves jubileumnak volt értelme, a hatszáz évesnek is lesz. De 550? Erőszakolt apropó, fülénél fogva előráncigált alkalom, mely csak a merénylők mohóságáról és arcátlanságáról tanúskodik. Ez az ünnep lett volna a kultúrgyalázók menlevele, a szellembecstelenítők igazolása, ártatlanra mosása. Heidelberg: az egyetem fogalmát jelenti. Világos, hogy jubileuma a világ összes egyetemeinek közös ügye és ünnepe. A meghívókat ily értelemben is küldték szét. A tudósüldözőknek, az írógyilkosoknak, a könyvgyújtogatóknak, az őrmester professzoroknak a világ összecsődített szellemi elitje adta volna meg a felmentvényt. De az arcátlanságnak, csakúgy, mint a közönynek is van határa. A meggyalázott kultúra erre a cinikus provokációra csattanósan adta vissza a pofont: a szellemgyalázók és kultúrbecstelenítők egyhangúan gengszterségben marasztaltattak! A sort az angol egyetemek kezdték: Oxford, Cambridge, 185