Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

III RIASZTÓ SZEMMEL - a gólem pozsonyi legendája

nyel. „Frigyes királyi herceg az egész háborút úgyszólván a tűzvonalban töltötte", írják arról a „katonái által bálványozott hadvezérről", aki rohamot, ütközetet csak a főhadiszállás házi mozijában látott, aki szellemi kiskorúságában tapsikolt, és hangosan bumsztit kiáltott, valahányszor egyegy katona „úgyszólván" felbukott a vásznon. A bumszti generális szenilitásáról anekdoták keringtek, a legutolsó pesti rikkancs és a legbefogottabb vezérkari tiszt véleménye között, zsenialitását illetően nem volt különbség, de a mai pesti sajtó mégis le meri írni a hódoló mondatot: „Nyolcvanesztendős születése napján a magyar közönség nagy szeretettel tiszteleg a derék katona és derék gazda előtt." Szegény magyar közönség: mi minden előtt kell tisztelegnie! Mi minden mást, idegent, kórosat, károsat kell néznie, jónak, nagynak elhinnie, hogy elfelejtse a maga jóságát, erejét, valóságát. Szolganemzetté nevelték, tenyésztették, és szolganemzet — amíg szolga voltára rá nem döbben — nem tanul. Ma a Habsburgok magyar halhatatlanok: áldozataik éltetik őket! Nép, magyar: meddig még?! (MAGYAR NAP, 1936) a gólem pozsonyi legendája Korunk, ez a komplikált káoszgabalygás, végeredményben nagyon egyszerű. A megértésnek van egy csalhatatlan módszere, biztos iránytűje. Analízis, kutatás, töprengés, szimatolás, tanulmányozás, megfigyelés felesleges. Az oknyomozó történelem szerepe végtelenül leegyszerűsödött: mindennek a zsidók az okai. Mindennek: a háborúnak csakúgy, mint a békének, a gazdagságnak csakúgy, mint a nyomornak, a kapitalizmusnak csakúgy, mint a kommunizmusnak, evolúciónak csakúgy, mint a revolúciónak. Az irodalom zsidó, a művészet zsidó, a tudomány zsidó, a színház zsidó, a sztár zsidó, a film zsidó. Mi marad itt másnak? Sok minden. Bot, záptojás, bűzbomba. Mint Pozsonyban, ahol a szlovák fiatalok a megsértett nacionalizmus nevében parázs 182 tüntetéssel válaszoltak a Gólem-film pergetése ellen.