Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - május törvénye

A proletariátus 1934. május elsején nem ünnepel. A valóság: bilincses május. Kényszerfelvonulás csorda módra és imperialista marsritmusban nemzeti ünnepre Hitler Németországában: nem lehet szabad május. Dollfuss Ausztriájában ezen a napon hirdetik ki az új fasiszta alkotmányt: a proletármájus provokatív arculcsapását! Mussolini és Pilsudski parancsára bilincses május, és néma május Romániában, Jugoszláviában és Magyarországon! És ahol ünnepelhet? A dolgozó emberiségnek május elsején is valóság marad a valóság. És ezt a valóságot nem lehet ünnepelni. Ezt a valóságot nem szabad processziós felvonulásokkal, szegfűdíszekkel, miniszter elvtárs beszédekkel, csinnadrattás zenés ébresztőkkel meghamisítani. Akik mégis így csinálják, tudják, hogy miért teszik. A munkás nem ünnepelhet, mert nem örülhet. A szervezeteiben paragrafusokkal béklyózott munkásság május elsején nem tud a napba nevetni, nem tud a zene hazug hangjaira lépésben és rendezőkkel masírozni, nem tudja a szociáldemokrata Schulz Náci titkár és Sándor Ernő költő úr vagy Dérer elvtárs szóvirágait szó nélkül hallgatni, mert a kezét ökölbe húzza, a száját kiáltásra tépi az elszenvedett tegnap és a vigasztalan holnap. Május 1: az igazság napja, amikor nem lehet elhallgatni semmit, amikor szólni kell és kiáltani. És ez a kiáltás nemcsak a „munka ünnepét" cáfoló munkanélküliek életet követelő hangja, ebben a kiáltásban a scottborói néger fiúk segélyhívása éppen úgy benne van, mint Oranienburg és a többi német börtön dacos, megvető némasága, a bécsi február éppen úgy, mint az ossegi tömegsír, az elevenen elégetett kínai kulik halálhörgése csakúgy, mint a ma még napba nevető tartalékos bizonytalan sorsa. Scottborótól Japánig áll május elseje a térben. És időben: 1914—1934 tükrében vigyorogja feltámadását. Május elsején a kapitalizmus imperialista álarcát kell letépni, a küszöbön álló világháborút kell megakadályozni, itt harcot kell tudatosítani. Osztályharcot az imperialista háború ellen. Proletárerőt, tömeghatalmat a fasizmus demagógiájával szemben, melynek egyetlen és utolsó ütőkártyája a háború. A lapot ki kell ütni a kezéből. A halálbörzéken, a vezérkarok titkos konferenciáin, a bankvezérek zöldasztala mellett, az ágyúgyárosok megbeszélésein, a diplomaták lázas ide-oda utazgatásában a mi sorsunk érlelődik. Hiába a Knickerbocker-intrejúk Barthoutól — Horthyig, Mussolinitői — a szerb királyig, hiába a tagadások, fogadkozások: 154 a bilincses májusok, a fasiszta módszerek és valóságok