Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - csendőrgolyó-történelem

sa. A három halott — Zsabka Sanyi, Gyevát János és Thürzó István — azóta sose élt élettel él a munkástömegekben, és a lipótvári fegyházban is csak a 2895. számú rab ül, mert Major István nevét a földmunkások azóta élő zászlóként hordozzák soraik előtt. Nemeskossút, Major: nevek, amiket nem lehet kiradírozni. De a történelmet meg lehet hamisítani, de a hallgatást meg lehet fizetni. Szlovenszkó magyar újságjai egy szóval sem emlékeztek meg az évfordulóról. A cseh kolonizátorok brutalitását, a magyar kisebbségnek küldött sortüzet patent magyarjaink elhallgatják: a sebeket, a halottakat a földszegénység, a kétszeresen kizsákmányoltak kapták. A magyar nincstelenség véres sebei nem fájhatnak az ezeréves múlt szajkózóinak, a grófi lakájoknak, a „maúcta"-magyaroknak és kvaterkázóknak. Hallgatnak, és csak költőik szavalnak új arcú magyarokról. A három sírdombra nem szabad emlékezni, űzni kell a pünkösdi lidércei, mert a halottak, mert a börtönben ülő Major egyformán vádol. Egyformán cseh és magyar úri profitérdekeket, nép bőrére kötött paktumokat. A České slovo és a Prágai Magyar Hírlap, a Híradó és A Reggel együtt és egy céllal hallgatnak. Vagy Békefi módjára Csernováról regélnek. Felháborodásuk, sordíjak szerint csepegő humanitásuk a régi magyar dzsentrifricskát, a régi magyar csendőrgolyók történetét melegíti fel. A főszolgabíró, a kakastollas csendőr premier plánban, hogy elfelejtessék a mostani járásfőnököket és a demokratikus csendőrgolyókat. Csernovát — ezt a templomháborút — nem lehet kijátszani Nemeskossút ellen, ahol a munkanélküliség, a kenyértelenség, a kizsákmányolás vádló és számon kérő ordítását fojtották el a demokratikus állam csendőrei. Csernova 1932-ben! Hol van már a tavalyi hó?! De a kormánysajtó íródiákjait ez nemigen zavarja: tollúk a tőke szája íze szerint maszlagol. így aztán nem csoda, ha Hodža lesz a megmentő és Major az izgató, Štunda a magyar nép atyja, és Major az aljas szándékból bűnöző. Hodža a magyar parlamentben valamikor a „csernovai vérforraló cudarságokért követelt megtorlást", most pedig ugyanezek az emberek az okai a nemeskossúti és egyéb „vérforraló cudarságoknak". És amikor ezek az urak börtönbe vetik a szlovenszkói földmunkásság vezérét, akkor íródeák. jaik pirulás és szemrebbenés nélkül merik leírni Hodža apánk kijelentését: „Ügy látszik, hogy az elnyomott magyar földműves nép részére mi fogjuk kiharcolni azt a helyet, amely őt a nemzetközi paraszttársadalomban megilleti." 150 Nem. Az elnyomott magyar földműves nép már tudja az