Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - "új munka"-új veszély

tatlan tényét. Hogy aztán ebből a defektusból erényt csinál, és a tehetetlenséget a tisztasággal kapcsolja, az már csak önigazolás, mely lényegében még súlyosabban bizonyít, mert ez a „tisztaság" elvonatkoztatás a mától, hogy ne kelljen bemocskolódni a mindennaptól. Ezek az írók tiszták és zimmerreinek maradnak. Céljuk a gyönyörű költői valami, aktivitásuk a nem tudom mozgáslehetősége. „Hogy mi lesz az út és mi lesz az eszköz, keresni akarjuk. Ráléptünk egy útra, menni akarunk rajta, mert valami űz, de hogy hová vezet ez az út, nem tudjuk." Az ember szinte szánalmat érez ennyi bizonytalanság, ennyi „nem tudom" láttán, kedve és kötelessége lenne hozzájuk lépni, és egy erős — álmodozásból, köldöknézésből — felrántó mozdulattal a valóság, a tett egyetlen útjára szuggerálni, parancsolni ezt az önzsírjába fulladt aktivitást. Az ember megtenné, ha nem tudná, hogy — felesleges. Ha nem tudná, hogy ezek a „komplikált" lények görcsös ragaszkodással örökké csak keresők akarnak lenni. Ez az örök keresés az ő lényegük, ez az ő igazolásuk, ez az ő menekülésük. Ha egyszer rálépnek egy pozitív útra: meghalnak, mert akkor megszűnik képzelt létjogosultságuk, a semmibe foszlik éltető levegőjük, a légüres tér, ahol a keresés, a kétely, a bizonytalanság játékait szabadon űzheti. Ahhoz, hogy ténylegesen kiutat találjanak, egyetlenegy akadályuk van: önmaguk. Önmaguk emelte ravasz akadály, az állásfoglalás előli menekülésnek mindenkor alkalmazható formája. Mindannak az ellenkezője, ami a mai ható aktivitás lényegét alkotja, újfajta nárcizmus, mely már csírájában is elkülönülés és így — tudatos útelzárás a proletariátus felé. „Az irodalom az írók ügye" — mondja Komlós Aladár. Az irodalom azonban nem egyedül az írók ügye; hogy mégis tisztára az írók ügye maradhasson, azért kell ez a sok mindenféle agyafúrtság, halálkultusz és más ilyen maguk emelte akadály és spanyolfal, hogy legalább önmaguk előtt semmivé ne kopjanak. Ezért lehet ez a játék — csak irodalom. Ezért tömjéneznek a „tiszta" és független irodalomnak. És ezért nem tehet ez az irodalom egyetlenegy lépést sem a valóság felé, ezért nincs egyetlenegy útmutató igaz szava. Az Ü

j Munka tehermentesített munka. A terhet, az állásfoglalást, a valósággal való törődést ránk bízták. És ezzel kiállították önmaguk szegénységi bizonyítványát, és ezzel mindenkinél pontosabban igazolták utunk helyességét, valóságát, szükségességét. Mi tudjuk, hogy hová vezet az utunk, mi nem vagyunk útkeresők, mi megmu'