Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - kálvinista anakronizmus

két „vagy—vagy"-on fordul meg, hogy minden szellemi állásfoglalás vagy az egyik, vagy a másik pólust erősíti vagy gyengíti. Simándynak ezt mind tudnia kell, mért lesz mégis köldöknéző, mért kapaszkodik görcsösen egy rész­jelentkezésbe, mért fújja tele levegővel, pozitív szellemi erejét mért fullasztja egy negatív hit, egy anakronizmus múlttalajába? Az egész világégés és a rákövetkező apoka­liptika csak azt mutatná, ordítaná, hogy a magyar kálvi­nista reneszánsz lesz a megváltás alapja, hogy a kálviniz­mus által kitermelt nemzetiszocializmus lenne a jövő útja? Amikor Simándy egy ma már együtt nem létező, együtt nem emlegethető hármas közösséget akar egy, jövőben szerepet nem játszó speciális kerettel (magyar kálvinizmus) életté bizonyítani: ez nyugtalanítón szomorú, érthetetlen kisiklás, oldalra kanyarodás, melyre nem lehet magyarázat és ment­ség Simándy hivő kálvinizmusa.* A dekadenciába fordult kálvinizmus (Simándy nagysze­rűen tárja elénk ezt a dekadenciát) már régen és megbecsül­hetetlenül érdemesen végezte el történeti misszióját, a sze­repet ma már más közösség vette át. Az elért csúcspont és dekadenciába fordulás után már nem jöhet új feltáma­dás; mégis, új életre rángatni bűn a haladással, a jövővel szemben. Simándy kis könyve, mely a kálvinizmusról nagy­szerű és új visszanéző perspektívát ad, míg a tényleg léte­zett és ható történelmi kálvinizmusról ír, és a maga atmosz­férájában kitűnő könyv (megállapításai a még fel nem szakadt magyar kultúra vallásnélküliségéről lényegbe vá­góak), de mihelyst a jelen kálvinizmus szimptómáit szemlél­ve, ennek a kálvinizmusnak megváltó szerepet juttat — el­veszti a talajt a lába alól. És amikor idegen szem nézi: megfakul érdekessége, értéke nem oldódik fel, és nem lesz általános emberi érdekű és érvényű. Ilyenkor még a bizonyí­tó triász — Ady Endre, Móricz Zsigmond, Szabó Dezső — is cáfol. Kálvinista Ady: részlet-Ady nem létezik, nincs. Csak a teljes Ady: az igazán Ady. A kálvinista Ady: bizonyíték­kereső, hivő egyoldalúság és így lényeghamisítás. Móricz Zsigmond minden regénye a kálvinista dekadenciát húzta alá, de egyetlen sorával sem erősíti a kálvinista reneszánsz szükségét, mert látja a talaj mai negatív voltát. A magyar kálvinizmus negatív voltát azonban a legjobban Szabó Dezső bizonyítja. A magyar pogány rebellisség zsákutcába (anak­* E lapszust később hatálytalanítja S. P. etikai remeklése — Az elsikkadt hegyibeszéd (1932) — mely máig sem kapta meg mél­142 tő visszhangját.

Next

/
Thumbnails
Contents