Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - az individuálhedonizmus regénye

mihelyt kollektív életjogot követel magának — erkölcstelen lesz. Otto Flake, a mai élet- és korszemlélet irigyelt objektív embere két varázsszóval dolgozik: abwarten és ordnen. Várni és rendezni: ez Flake szerint ellenkezője mindannak, ami „extrém" és radikális. Mert a radikalizmus Flake szemében csak a kétségbeesés egyik formája, „egoisztikus kényelem, mely így visszaretten azoktól a fáradságoktól, mik rá a türelemmel járandó úton várnak. Márpedig biztos, hogy ezt a hosszabb utat kell járnunk, hogy megkapjuk az átfogó pillantást. El a komplikációkkal, szabad mozgást!" (Az élet milyen nagyszerűen engedelmeskedik ennek a Flakenak.) A Ruland-etika életaktivizmusa ennyi: „Aki nem tud rendet teremteni, az összetörik, de aki önmagát rendezte: fiatal lesz." Aki fiatal, az örül, és az öröm — öntudat, biztos alap, legbiztosabb életalap: várás és rendteremtés nagyszerűségének előfeltétele. A Villa U.S.A. nem más, mint az öröm öntudata, örömház. És az élet, a mai élet, mely évekkel ezelőtt és évtizedekig egy lesz, a mai élet, ez a szabad mozgás nélküli élet — ezzel a komplikációval mit csinálunk? Öröm öntudata, örömház, Villa U.S.A.? ... Aztán egyszerre próbálkozón két név: Amerika és Európa infernális találkozása. Ember a mérlegen: Sacco és Vanzetti. A villamosszék és a firenzei Villa U.S.A.... Meg lehet érteni, elég világos a beszéd? A mindennek alapja, a kreatúra embersége egyszerre semmivé ordít minden lelkiismeret-nyugtató játékot, szmokingmegváltást, agy-Narcissust. A testvér Narcissus, az ember egyszerűen kimaradt a számításból, tagadásba vétetett... Az individualizmusnak csak kollektív értékformában van értelme és életjoga. A Villa U.S.A.-nak egy esetben lenne értelme, ha szuggerálón, döntőn, szuverén mód (Souverenität, Flake másik vesszőparipája) — archimedesi pont lenne. Ék. Rombolva teremtő, kristályosodó új életpont. A baj azonban az, hogy a várás, rendezés, elkülönülés, a kristályosítás a Villa U.S.A.-ban történik, ahol az öröm öntudata magától adódik, ahol szigetelve van minden ellenáram, ahol nem csinál zavart a kenyér rendezetlen öntudata, ahol már önmagától rendeződik minden. Melegház. Csigaház. Örömház. „A rakott teli asztal semlegesít." Van a regényben egy zsidó entellektüel: verbissener, életundoros kommunista, akinek Nemo szuggerálón magyarázza, hogy útja a weiningeri golyónál fog végződni. Csak természetes, hogy ennek a kommunistának az útja, itt a regényben, szintén a firenzei villába torkoll, ahol hamar tenisznadrágba bújtatják, és rakettel gyógyítják ki bajából, szóval: radikálisan. Itt az 129 9 Vigyázó szemmii