Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - kisebbségi kongresszusok árnyékában

érez-e valami különösebb meghatottságot, tulajdonít-e fontosságot annak, hogy Szüllő Géza* ás famulusa, dr. Flachbarth Ernő urak kisebbségi konferenciákra utaztak? Ha ezeknek az uraknak fontos, nagyon fontos, mert hiszen néhány hétig a kisebbséget mentők végtelenül nehéz és végtelen sok áldozatot követelő szerepében pózolhatnak, nekünk ugyanakkor annyiban lenne fontos: hoztak-e valami pozitívumot, megéri-e az eddigi papiros eredmény a további papírpózolást, a nagy beharangozásokat és a semmit jelentő nagy kommünikéket? Ma csak az a fontos, ami gyakorlati eredményt hoz. Ha ez a gyakorlati eredmény nem érhető el intranzingensen, akkor felesleges minden konferenciázás, és előáll a lefegyverzési konferenciák komédiája. (Nem bírom megérteni, hogy — az imperializmus korában — józan és komoly emberek egy pillanatra is komolyan gondoljanak olyan marhaságokra, csalásokra, mint például a lefegyverzési konferencia.) Ne sértődjenek meg Szüllő és Flachbarth urak: ők nem tehetnek róla, hogy komolyan veszik magukat. Ez emberi gyengeség, és ebben a hibában osztozik az egész kisebbségi konferencia: a jóakaratú és pózoló emberek eme tragikomikus gyülekezete. Ezt egy olyan lap állapítja meg, mint a berlini Weltbühne, ez a minden emberi minoritásért harcoló fórum, amikor nagyszerű kérdezetlen feleleteiben kitér az ilyenfajta konferenciákra. Ilyképpen: „Panaszkodtok, hogy a »Weltbühne« nem vett tudomást a Berlinben ülésező konferenciátokról? Sajnos, mi nem értékelhetjük annyira a konferencia jelentőségét, mint ti. Jelentőségről szó sincsen. Itt egyszerűen egy kongresszusról van szó, márpedig a kongresszusok mind egyformák: társasági események csupán. Az ember egypár internacionális személyiséggel ismerkedik meg, cseveg, kezet ráz, a folyosókon sétál, a referádák idején az étteremben ül, röviden: az ember teljesen úgy érzi magát, mint a parlamentben. Ezek az ülésezések annyit jelentenek, mint az egész Népszövetség: semmit. * Arról a Szüllő Gézáról Van szó, aki Fadrusz műremekének, az 1918-ban ledöntött Mária Terézia-szobornak egy márványdarabkáját aranyba foglalva a szlovákiai magyarság nevében hűségi bizonylatként nyújtotta át Habsburg Ottó „örökös királynak és császárnak". (Egyébként, e cikkre válaszolva, adományozta nekem Flachbarth Ernő a PMH vezércikkében a s t ó s z i, illetve hegyi remete címet és jelleget: „Akár tetszik a Reggel hegyi remetéjének, akár nem .. 8 Vigyázó szemmel