Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - válasz-levelezőlap győry dezsőnek

válasz-levelezőlap* Győry Dezsőnek Üzentél. íme, a válasz cenzúra nélkül... nicht nötig ... Mehet. Senki sem olvassa. Nem bízott meg senki, és vigyáztad a tengert a hajón, a megbillent hajó árbockosarába másztál. Hagyták, hogy felmássz és vigyázz, és te azt hitted, hogy inthetsz és kiálthatsz, ha baj van ... Szegény, jó virtushitű, nyúzott, harcos testvérem... azt hitted.«.. Az első pillanatban mi is csodálkoztunk, ahogy finom urak, fajnemesek, koszorús aggszüzek és nagyasszonyok korlátoltságát áttörve — egy nagy nekiinduló lendülettel a kosárban termettéi. Rángatózó, hebegő tósztszájak és gyulladt bankettszemek körötted. Egy pillanat. A többit már nem láttad: de a kiváltságos úri csorda arcán már gúnyba rándult a hápogó grimasz, és feléd bólintottak mézédesen: rendben van, fiatalember. Hordópózos, kisded játékaikat dehogyis zavarta a te strázsálásod. A bankettes asztaloknál most is jó az élet. Hogy kint kenyér- és melegváró emberek is vannak, új, minden régit megtagadó utak . .. ugyan, ugyan ... Bendegúz és Hadúr-Hadik kesztyűs poéták és a Nagy Világító Szövétnek majd eligazítják az egész komédiát. Kongatni, kongatni a harangot fehér asztalnál, tükörtermekben — nincs ennél istenesebb dolog! Az a bolond ott fent az árbocban a kelleténél többet ordít... nocsak, neki is valami jófajta kvarterkát, tömjétek be a száját. Ma már te is látod: „Holnap zászlót húznak fel az élelmiszerekkel kosaramba, hogy lobogtassam majd, mint ha közülük való lennék", és üzened: „Nem. Visszaadom a lelkem súlyos megbízását, aki adta, magamnak. Nem leszek áruló, nem fedezek zátonyos szándékot, elhagyom az önkéntes posztot... s én is megbúvók az alvók között." Ma már őrtelen az árboc, és te újra hiszel valamit, hiszed, hogy a segítségrádiót mégis meghallották. Ki hallotta, ki érti, ki tudja, hogy mi történt? Magad sem tudod. Az undor fricskázó gesztusát megcsináltad — és ez elég lenne? Az undor csak idegrándulás, jobb emberek érzékenysége. Öklöd# L. PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP, 1926. ápr. 18. (Győry Dezső: 110 Levelezőlap — barátaimnak)