Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - reichental ferenc

ma már a levegőben lóg, de régi életfolytatásra, igazolásra, perchosszabbításra még mindig jó. Ez a beidegzett, korunkra csempészett régi mérték az új valóság, az új ritmus, új akarás első mozdulására teljes porvalósággá omlott öszsze. Ösztönösen, remény után kapón első pillanatra ezt mindenki így érezte. Ösztönösen védekezőn a következő pillanatban az adottságok, a kényelem és megszokottság emberei már le is tagadták a létező újat, és nagyszerű szervezettséggel valósággá emelték a struccmentalitást. Az időben aktuálissá vált összeütközés elmaradt. Az új vonat, a jövővalóság vonata talajtalan síneken, hangok, színek eredőjén fut. A valóságot, a próbát, az összeütközést, az új kristályosodás megváltó lehetőségét elsikkasztották. A helyes, nagyszerű taktikával folytatott struccpolitika szépen kitért a találkozás elől. Korunk egész életkomplexuma homokba fúrt fejjel kuncorog. De... a fejet nem látni, csak kapálózó lábak jelzik az életet. Fejjel előre — vissza. Születés fordítottja. Visszamenekülés. Ma még élet: kapálózó lábak.. De fej, mérték, igazság, értelem már eltűntek. Haldokló kor reflexmozgása: struccpolitika. A lábak nem látnak. Erős körmök céltalan összevisszaságban kaparnak, ágálnak, zúznak mindent, ami más, ami — igazság, valóság. Valóság, amiről előbb-utóbb úgyis tudomást kell venni. Az elkövetkezett agónia: az idő- és emberváltozás korfordulóját döbbenti. A beteg kor beteg emberei tudott és akart vaksággal védekeznek. A valóságra döbbentő embereket feneketlen gyűlölettel negligálják, őrültekké deklarálják. És hiába minden. Épp ez a vad, nevetséges tagadás mutatja: van új mérték, mert új emberek jöttek. Igaz: kevesen jöttek. Az új mérték erőpróbája kevesekben nyert teljesedést. A felszínes új alatt régi kölöncök csalatása dolgozott. A „Vigyázat, mázolva" — csatakiáltás még sose volt olyan aktuális, mint épp az új mérték erőpróbáján. Kevés új mérték felé lihegő ember bírja el az erőpróbát. Itt-ott az ember meglát valakit, és leírja a nevét, továbbadja másoknak, hogy kopjon vagy fényesedjen: talmi vagy igazi pénz? Reichental Ferenc. Idegen, ismeretlen név a szlovenszkói magyar piktúra annaleseiben. Vannak ügyesebbek [megalkuvóbbak), pillanatnyi sikert és ünneplést aratók — mások. Az új mérték nem vesz róluk tudomást, de igenis meglátja Reichentalt, aki egy szép napon, német vándorlások után, elindul Komáromból, és döntő sikert arat — Prágában. Ma Csehszlovákiában igazi aranyérték ez a név, holnap: állami ösztöndíjjal Párizsba indul, és holnapután talán sokan 108 fognak nevére felfigyelni. Reichental képei az idő- és em-