Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - ilja ehrenburg és a magyar konstruktivizmus

nyek, novellák. (Épp most jelent meg az utolsó: Dreizehn Pfeifen, Rhein Verlag, Basel.) Legújabban: újra Moszkva, újra egy könyv: párizsi emigrációi A párizsi orosz emigránsok fogadkoznak: leütik Ilját, ha Párizsba teszi a lábát. El lehet képzelni, mi van a könyvben. Ehrenburg pedig nyugodtan ül egy kávéházi asztalnál, szájában az elmaradhatatlan pipa, és füstfelhők mögött egy új romantika derengését figyeli. A Literarische Welt egyik számában a konstruktivizmusról ír ilyen cím alatt: Egy új romantika védelmére. Ami ebből a cikkből pillanatnyilag fontos, az a következő: Ilja Ehrenburg a konstruktivizmust mint egy nagy hősi, új lendületet fogja fel. A gép reálmámora az organizáció akaratos összefogó lendülete, éppen mert kezdet, mert harc: együttvéve szabadító és valóigézetes romantikát jelent. A konstruktív művészek egy része, igaz, a józan Hollandiából került ki, de másrészt ott vannak a fő romantikusok, az oroszok, a lengyelek és — a magyarok. Ilja Ehrenburg a fején véli találni a szöget, amikor a magyar konstruktivistákról, mint fő konstruktívromantikusokról beszél. Valaki ezt a beállítást úgy is érthetné: a magyarok, ezek a naiv, hiszékeny, drága gyerekek, mindennek nekimennek, ami új ... Ugyanakkor azonban más oldalról azt is hallani: a magyar művészet minden újnak későn lohol utána (a drezdai kiállításon állapította meg ezt egy kritikus). Mi igaz mindebből? Mindenekelőtt állapítsuk meg: a konstruktivizmus egyik főértéke: Moholy Nagy László — magyar érték. És általában: a magyarok a konstruktív értékek között feltűnő helyet kapnak. De ez a tény nem romantika, nem kivétel, de természetes eredmény. Magyar eredmény, ami csak külföldön kap életet. Meg lehet kockáztatni az állítást: az irodalmi és művészeti magyar értékek, mert otthon béklyózottak, ma külföldön élnek. Minden, ami érték, hogy levegőhöz jusson, a perifériákra, a nagyvilágba szökött. Ez a legértékesebb magyar anyag: jó talaj minden újra, mert ezek a felvevő és kinyilatkoztató közegek. Hogy a konstruktivisták fő értékei a magyarok, az természetes: a legkiválóbb anyag jutott itt szóhoz. Ez nem romantika, nem naiv, minden új után való futkosás, ez egy nép értékmaximuma. És jóleső tény: ezek a konstruktivisták, ezek a Moholy Nagyok, ezek a Kassákok, Barta Lajosok, Barta Sándorok, a mi Földes Sándorunk, a Balázs Bélák, Bortnyikok igazán nem az álmodozók fajtájából valók, de látható jövős, magyar fényjelek. 106 Lobogva égnek tűzvészt jelzőn, önmagukat emésztőn.