Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - el a fehér cár koronájától!

macherhof egykettőre elavult, ami azonban nem jelenti azt, hogy német családi és falusi könyvtárak dísze ne legyen, ami azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy a szlovenszkói magyar kultúra dísze és fő kultúreredménye ne lehessen, ami, hogy tovább folytassuk, nem zárja ki, hogy néhány irodalmi betyár szabad és zsíros prédája ne lehessen itt Szlovenszkón, ezen az áldott, buta, szűzi talajon, ahol minden maszlagot be lehet adni, és ahol minden maszlagot be is vesznek szívesen. Végeredményben: mindenki azt kapja, amit megérdemel. Zschokke és a szlovenszkói kultúrmagyarság: nagyszerűen méltóztattak ezt kitalálni és eltalálni, igen tisztelt uraim: magyar írók az igen tisztelt kultúrvállalat szolgálatában. Kimondták az ítéletet, és a jó marha közönség bamba vigyorgással, köszönettel és nagy hálával el is fogadja. Ülni szépen a börtönben, enni, falni és közben lelkiismeretet nyugtatni új és régi Rinaldinikkel. Ravasz, nagyon ravasz ez az egész dolog, ez az egész zsoké lovaglás, ez a nagyszerű ugratás és belelovalás. Bájos naivitással dolgoznak Önök, jó urak. Bájos a kérdés: Mi indokolja Heinrich Zschokke új kiadását, magyarra fordítását, a rengeteg munkát s még több költséget? A felelet nagyon egyszerű: semmi. De mert Önök épp az egyszerű feleleteket utálják tiszta szívből: beadják a komplikált maszlagot, a rengeteg munka és még több költség meséjét, ami egész egyszerűen — hazugság. Az igazság: azért kellett pont Zschokke, mert a jó öreg hulla már nem kér egy fillért sem, az ő rémregényei már ingyen sózhatok rá a nyájas és buta olvasó okos és tömött erszényére. Ez a vállalat és a vállalat magyar írói nagyszerű emberek: tudják, hogy hol keressék az irodalmat, a hasznot. Pont Zschokke. Mi indokolja? Természetesen — minden. Gazember, aki kételkedni mer. Szóval: gazember. Nem baj. Mégis néhány szót, ha megengednének, kedves és nem gazember kollégáim: „a kiadóvállalat magyar írói". Mindenekelőtt: a rengeteg munka vállalói miért szégyenlik tisztességes nevüket kirakni, miért oly szerények, és miért nem akarják a szlovenszkói kultúra szerény kultúrmunkásainak kijáró tiszteletet elfogadni? Miért ez a borzasztó vidékies, rosszul hangzó és ravasz, nagyon ravasz izé: ,,a kiadóvállalat magyar írói?" Vagy pláne: „Fordította a kiadóvállalat magyar írója." Nekem, szerénytelen kollégájuknak borzasztó az önök hallgatag szerénysége. Nem bírom tovább nézni, és épp azért, íme, egy kis pofon, hogy 104 kiugrasszuk a nyulat a bokorból. Tehát még egyszer, igen /