Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - spitzer ferenc esete

ďarský autor darabját, a PMH — semmi. Jött a premier, semmi. A színháznál kezdenek bizalmatlanok lenni: ez a Spitzer tán valami betörő, gyilkos, vagy talán frankhamisító(!), ha a kommünikéket, azt, amiért a színház az ingyenjegyeket adja, kivétel nélkül leközölték az összes lapok, sőt, bár cseh színházról van szó, még a német lapok is, pont az egyetlen prágai magyar nyelvű lap nem közli. A szerző telefonál. Valaki azt mondja: estére legyenek a pénztárnál a jegyei. Kikészítik. Nem jön értük senki. Spitzer elmegy személyesen. Keresi azt, akinek telefonált, de nem bírják megtalálni. Megígérik, hogy vasárnap eljönnek. Nem jöttek. Slussz. Ennyi történt. Csekélység. Szóra sem érdemes. Az élet tovább játssza napi komédiáit. Mégis: valami nincsen rendjén, valamit nem értek. Újra kérdezem: miért az ignorálás, a semmibevevés? Ha egy búsfekete izével, a „nagyszerű" Fodor—Szabó Jucival iés hasonló Antóniákkal csinálja ezt a PMH — szívemből fogok örülni a semmibevevésnek. De mert tudom, hogy ez épp ellenkezőleg történne, és mert az ignorálás épp olyan valakivel szemben történt, aki túl a budapesti prostitúciós mértéken — határozott érték, az egyszerű zsidó nevű Spitzer helyett én kérdezem újra és újra: miért, miért? Miért ez az antikulturális, magyartalan, embertelen viselkedés? Semmit sem utálok jobban, mint a világgá hazudott, nem létező magyar drámát, a magyar irodalom szégyenfoltját: a pesti prostitúciós és világfertőző tinglitanglit — és ezért százszoros örömmel nézem és látom, ha valahol, akárhol, valaki többet és emberibbet ad, igazi drámakísérletet. Nézem és védem, mert féltem. És vádolok mindenkit, legyen az akárki, aki ezt az igazi irodalmi és emberi törekvést —bármilyen módon ignorálja és elgáncsolja. (A REGGEL, 1926)