Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - spitzer ferenc esete

Holnap én egy szám leszek. Meghaltak: eggyel több. Egy szám, pont, semmi más. És halott. Holnap millió asszony megcsalja a férjét. Holnap millió ember ravaszkodik, törekszik a pénzért. Holnap a villamoson elblicceli jegyét egy suhanc, és valahonnan az egyenlítő vidékéről elindul dús rakományával egy nagy hajó Európa felé. Holnap... Holnap is lesz holnap; de én egy szám leszek. Egy szám, pont, semmi más. Holnap sötétség lesz, éji sötétség ... sötétség . .. semmi. Semmi. Élet!... Fuj! Török Géza maga írta meg nekrológját. A fenti sorok ma már a síron feszülnek. Diadalmas cinizmussal pofozzák szegény drága Török Géza szomorú életét: a magunk sorsát. A megváltó szót! ... A feltámasztó szót! ... Hol van, ki vitte, ki rejtette el? Török Géza élete hol van? Hiába kapok utána két kézzel, sírásra görbülten; hagyom, nézem, hogy tűnik el egészen. (A fejfák szaporodnak. Már hárman vannak: Aldori Károly, Merényi Gyula, Török Géza.] (A REGGEL, Pozsony, 1926] spitzer ferenc esete így, egyszerűen: Spitzer. Mint valami gólkirály: Schaffer, Hirzer, akik mégiscsak valakik Schaffer, Hirzer nevük dacára. Idegenbe portált nemzeti géniuszok. Név nem akadály, a keresztlevelet sem nézi senki, a fő a tudás, a fő a láb, fő a gól, a nemzeti becsület, egy új „magyar" fenomén, és „tapsra ez ott fenn elég". Spitzernek peche van. Nem futballista, különben elég volna a név, ha a tudás, a 100 láb megvan. Egyszerű zsidó név. Spitzernek peche van.