Fábry Zoltán: Vigyázó szemmel – Fél évszázad kisebbségben

II SZIGORÚ SZEMMEL (1924-1934) - török géza halálélete

ügynöknek, kerítőnek, olvasd szorgalmasan a párizsi disznóságokat, Courths-Mahlert és az árfolyamokat, dobj bele egy kis pesti paprikát, udvarol] egy híres istennőnek, légy ügyes, mondd, hogy a szeretőd, mondd, hogy ö minden, Te minden, gurítsd a színpadra a házasságtörő automatát, a színpadra fel a cigányt, antóniázz*, egy kis Ritz, egy kis falu, egy kis gromoboj, pacsuli és shimmy, egy kis — pénz és — kész. író vagy. És világhír. Gazdag vagy. És tőzsde. Mindenható vagy. És irodalom. Minek ide toll? Mindent — mások csinálnak. Drága szent gyerekek álmodozók, forradalmárok, emberek. Messiások, férfiak, ki a mezőre, kapát és trágyát túrni, tehenet fejni, fát vágni — gépek közé állni, embernek lenni, rabszolgának, embernek maradni. És vádolni, vádolni, vádolni. Mi még élünk, de Merényi Gyula — halott, és öröksége: • j'accuse! Élet a föld alatt. Ember a föld alatt. író a föld alatt. Gyilkosság mindenképpen. (KASSAI NAPLO, 1925) török gáza fialálélete Már két hete tán. A községi nagyvendéglő boltíves nyomottsága. Hajnal. Kényszeres mámor. Nagyon-nagyon furcsán — élet. És akkor hirtelen valami kellemetlen fanyarság: közeli emlék, előző napi, rossz, keserű fül-emlék. Néhány percnyi rágondolás, keresgélés után a bormámorban is valóság lesz az előző esti újsághír: Dr. Török Géza újságíró meghalt. Az árnyék felszaladt a piszkos falakra, teleülte a székeket, végighúzott mindenkin, és eltűnt. Talán új borok jöttek, talán ablakot nyitott valaki, és a végtelenségből első kemény harcra dolgozta elő magát a fény ... az Örök árny eltűnt, hiába kaptam utána két kézzel, sírásba görbülten; hagytam, néztem, hogy tűnik el egészen és mindig az „örök árny" velünk együtt élt embere: Török Géza. Hagytam és néztem, rettenetes volt. Másnap, harmadnap, józan * Lengyel Menyhért Antónia c. vígjátékáról van szó. (A szerk.)