Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

Más sír a csöndes, jázminos halom, ah, más halál tán talmi, fénytelen, a hős húlltában is hős: hatalom, hős sírja a világtörténelem. Szebasztopolt hogy tépte támadás, hiába nem halt egyetlen orosz, ha jő a nagy, a végső számadás, Szebasztopol halottja oszt s szoroz. Angol, akit Tobruknál hő homok, ukrán, akit Harkovnál hó takart, Toulon matróza, büszke és konok, nem céltalan húllt el, győzni akart. Hiába nem némított el golyó, kötél, gyilok — dánt, szerbet és csehet, a vér s a könny már áradó folyó, medrébe űzni többé nem lehet. Áradj, folyó, seperd a gátakat, a zsarnok nem büntetlenül ölet, jövőbe vidd az elhúllt bátrakat, véres nyomodban keljen gyűlölet. Áradj, folyó, bosszúvágyunk veled, rázd fel, ki tétováz, ki még pihen, és úgy zúgj minden elhúllt hős felett, mint számonkérő, vészes rékviem. (Moszkva, 1944) 98