Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

de a mi kezünk reszket, mi nem ismerjük az úri modort, légy helyettünk kegyetlen, kemény ingmelled alatt meg se remegjen a szív, ha már sorsod közibük sodort, légy azok nagykövete, akiknek nem jutott falat. Míg keringőt lejtesz, glóriát von fejed köré a foszló lampion, te vagy a hős, aki soraikban elvegyülni mert, emlékezz törvényeikre, téged is üldözött a poroszló, gondolj a penészes pincelakásra, ha illatokban úszik a télikert, a jól szabott frakk hozzájuk hasonlóvá avat, elhagytad csíkos fegyencruhádat, ó, milyen remek e hecc, királyokért harcoltak őseik, dicsőn tapostak sarat-havat, te csak a külvárosból jössz s egy perc alatt herceg lehetsz, rád nézünk, milliónyian, mi, akiknél nincs se pénz, se posztó, se cím, se finom szavak nincsenek, dermedett két tenyerünk tapsra verődik: előre! te légy az igazságosztó! vidd el magaddal a gyűlölet hideg és forró üzenetét. (1936) 77