Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Vihar előtt (1936-1944)

HOL VAGY, SZABADSÁG? A zászló leng az ifjú szélben, és trombitálnak ifjú marsok, kokárdák gőgje bőg. A szónok, ó, szabadság! terólad harsog. Ó, szabadság! de mennyi, mennyi vitéz ment érted halva halni, költő pengette érkezésed, király várt rád a diadalmi ívek alatt. Hol vagy, szabadság ? Dermedten lessük roppant perced, vágyunk, imádunk, invokálunk, tollúnk, szegény, serényen perceg. De a betű már tehetetlen, és a szavak sötétek, lomhák, amerre nézünk, merre látunk, bitók, bilincsek, tilalomfák. Hol vagy, szabadság ? Megtapintunk, ízleljük ízed édes cukrát, míg tank görög a szép mezőkön s veszett kutyák fenik foguk rád. Mint oltalmazzunk, rejtegessünk, hogy a hajnalt megérjük véled? Hová hasaljunk itt az éjben ? Pszt, csend, pszt, csend, ne sírj, te lélek, némán lapítsunk, hogy a zsarnok fájdalmunkat ki ne nevesse. Hosszú az éj, de el fog múlni, 75