Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

MENETELŐK A mérnök mér, az orvos gyógyít, kereszttel robotol a pópa, a tolvaj lopni jár az éjben, csendben piszmog a hivatalnok — s úgy mennek, mennek, menetelnek, hogy döng alattuk Európa, és döng alattuk öt világrész, az ösvények, a völgyek, halmok. A városok benépesültek, a farkasfalka messze illant — és mennek, mennek, menthetetlen és fáradoznak únhatatlan, és néha, este, nőre vágynak, lesrófolják a sárga villanyt, felzúg a vérük a sötétben, mint izzó tűzben zúg a katlan. És mennek, mennek, menetelnek a seregek a végtelenbe, és mindig győznek, sose győznek, zászlójuk ronggyá tépve szálldos, mennek vérbe, mennek halálba, mennek a zord történelembe, hajón, motoron, Zeppelinen, röpíti őket fürge táltos. 70