Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

cukrászdában előtted gőzöl egy csésze barna csokoládé, s míg nézel finom némasággal, és szemed lassan, lassan rám un, tudom, miattad nőtt a cserje, érted volt nap, verejték, számum, érted harag és megbocsájtás, neked gyűjt mézet méh virágon, hogy néked benne kedved teljék, van csokoládé a világon. VIRÁGÉNEK Több vagy te nékem, mint az őszidőn fosztott bokortól elsodort levél, s ha Vanderbilt gyémánthajón siet, hogy megvegyen, tőlem meg nem vehetne. Kevésnél több vagy és soknak kevés, és benned érik mustom tiszta borrá. Ne sírj, ne bégess, bankóért nem adlak, karommal védelek, szívem tiéd. Eledelt hordok néked, papagáj, hogy mondd a szót, amelyre megtanítlak. De tűzben égni érted nem kívánok, se véremet érted nem ontanám. 63