Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

MIKÉNT TENGERBE FÜLT FOLYAM Mint százezer patak, folyó, folyam fut össze szennyes óceánban, úgy ömlik össze minden vágyam benned. Szétfolytam benned. Hömpölyögsz, zenélnek hűvös habjaid örökké. Te befogadtál, tengerem. Tudom, hogy vissza nem visz út semerre. Győztél, és én most elbukom, te hömpölyöghetsz, boldog, diadalmas! De én, miként tengerbe fúlt folyam, felpárolgok ismeretlen egekre. 60