Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

KINT SZÉL BESZÉL Kint szél beszél, bent pattog kőszén, már összedőlt a kártyavár, és sír, ki bír keservek őszén, és sír, ki bír és sír a sár. Rothad a rózsa és a körte, szennyben úszik a tiszta tó, illúzióim összetörte a nyár, de szép volt, izgató. Már nem siratlak, már csak emlék az illatod, az éjjeled, nagy volt a tét: a lét, a nemlét, messze mutattak fényjelek. A vágyamat, mit nálad hagytam, néha még visszagondolom, s a náthás, esti őszi fagyban kabátom Összegombolom. 58