Vozári Dezső: Varázslat nélkül

Ígér az éj

A FELLEG SÍRNI KÉSZÜLŐDIK Az udvaron, az udvaron egy tyúk kapargat, elhagyott, magányos, lompos, sárga tyúk, felette felhők tornyosúlnak. Némán sunyít a délután, antennánk lustán ring a házon, bolondoznak a levelek a tisztes hárson, ámde egyre sötétebb lesz a láthatáron, titkos hatalmak fütyörésznek a szélben, mely hideglelésként fut végig fákon és világon, sodorva távol úri kertek szagát palánkon, rácson által. Viharra jár a délután, a felleg sírni készülődik. Ó, jer, szerelmes Magdaléna, kiért a vágy csellói búgnak költői felkent mellkasomban és létem, melynél egyszer/űbbet nem is tudok, érted, teérted és készakarva komplikálom. Az udvaron salak s homok közt hevernek titkok és enyészet, s a tyúk kapargat egyre csak, nem értve vértanúi sorsát, mely dicstelen végez vele a zsíros, forró serpenyőben. Egy perc e délután talán, talán időtlen, mint a csillag, mely frizurád felett siet s mert éppen fényes, hát világít. 46